Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
Az eperjesi evangélikus Collegium öröksége. Éles Henrik ügyvéd, budapesti lakos, volt országgyűlési képviselő két évvel ezelőtt Eperjesre jött, hogy meglátogassa szülővárosát. Meglepetve látta városunknak szép fejlődését. A boldog gyermekévek, a régen eltűnt ifjúkor feléledő kedves emlékeinek sokasága rajzotta be szívét. Elnézte hosszan a Kossuth Lajos-utczában kicsiny szülőházát. El-elnézegette a Collegium rongált falait. Szívében nagy érzések születtek néhány órai ittléte alatt. Otthon néhány tagból álló környezetének el-elmondogatta, hogy megváltozott Eperjesen minden, milyen szép kulturépületek nőttek ki azóta a kedves honi föld rajongással szeretett ősi talajából... És... 1910-ben megírta végrendeletét újra, megsemmisítve a főváros őrizetére bízott előbbeni rendelkezéseit. Meghagyta, hogy olvasatlanul égessék el pecsétes levelét és most, a látogatás után, 500,000 koronát kitevő vagyonának általános örökösévé Collegiumunkat tette meg. Legátumokat hagyott a budapesti ev. egyháznak és az egyház árvaházának. A Magyar Tudományos Akadémiának és két keresztgyermekének. Az összeg, a mit Collegiumunk négy tanintézetének gyámolítására hagyott, meghaladja a 300,000 koronát. Bár a hagyaték a tápintézet javára évi 1000 korona, a coll. tanárok segélyezésére évi 2000 korona kiutalandó segélylyel és egy 4000 koronát kitevő életjáradékkal van megkötve, mégis kitűnik, hogy a nagylelkű, ritka szép hagyományból Collegiumunk hazafias kulturczéljainak megvalósítására most is tekintélyes erőforrás nyílik. Éles Henriknek ez a ténye oly rendkívüli, oly magasztos tény, hogy ahhoz glosszákat fűzni tiltja kegyeletünk. Beszél ez a tény magamagától szívrehatóan, ékesszólással, örökre szép példaadással. Természetes, hogy a végrendelet híre városszerte osztatlan elismerést, Collegiumunk iránt való rokonszenves, igaz örömet keltett. Collegiumunk nagy halottjának sírja szélén a budapesti kerepesi-temető- ben Draskóczy Lajos coll. igazgató a következő búcsúbeszédet mondotta el:
