Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1912
12 »Éles Henrik! Mi nagy jóltevőnk! Dicsőült Halottunk! Oly váratlan, oly lélekemelőén fönséges a mi találkozásunk. íme, a felsőmagyarországi Rendek és szab. kir. városok által alapított Thököly-, Rákóczi-Collegium nevében állok itt, nyitott sírod szélén, hogy szülővárosod harmadfélszázados ősi intézetének nevében tegyem kihűlt szíved fölé a forró hála, a virrasztó kegyelet, az örök emlékezet szerény pálmaágát. Hálás Col- legiumod koszorújának leveleire a meghatottságtól remegő kézzel írom fel a vallás angyalának vigasztaló szavait: »Boldogok a halottak, mert az ő cselekedeteiknek jutalma követi őket!...“ Mi nagy jóltevőnk! A mi Benned por volt, az — íme — porrá lett, de tiszta lelked jobb honába szárnyal. Szenvedéseidnek kínos nyoszolyáján olyan voltál magános lakodban, mint a tőrében vergődő fogoly madár. De, íme, Istened jósága irgalmas kezével szétvágta tőrödet s szabaddá vált lelked, kibontva tépett szárnyait, az — égbe repült... Porrá vált szívednél« munkás életében egy szentháromsága volt: az istenfélelem, a hazaszeretet, és eperjesi Collegiumod bálványozása, mely odaadó szeretetnek örökszép gyümölcse: fejedelmi nagy hagyományod. Itt, dicsőült Szellemed előtt teszek fogadást, hogy a mint volt a múltban, az eperjesi Collegium a jövőben is a humanizmus erős vára, a tudomány világítótornya, az istenfélelem temploma, a jognak lakása, a lelki- ismereti szabadság oltára és a tettekre nevelő hazaszeretet viharálló bástyája lesz időtlen időkön át! E tudatban aludd békén síri álmodat. De bocsáss meg nekünk, ha egyszer akkor majd zavarni fogjuk békés nyugovásod, hogy oda... Eperjesre vigyük drága poraidat, hogy az Őrhegyek tölgyeinek lombkoszorújával, a Tarcza völgyének virágaival boríthassuk a Te sírhalmodat, hogy nagyjainkkal édes szülőföldben pihenj, hogy velünk s a mienk légy teljesen, egészen! Mi megbecsüljük nagy adományodat. Nemzedéket nemzedék után nevelünk a Te ideálod szerint. Éles Henrik! Mi nagy jóltevőnk! Te elfáradtál — de megpihentél. Beteg voltál — de meggyógyultál. Meghaltál — de élsz! . . . Élni fogsz a Dessewffyekkel, Szirmayakkal, Ganczaughokkal, Joób Vendelekkel, Rochlitzokkal; élni fogsz dicső emlékű pártfogóinkkal együtt — örök időkön át!... Mert: »áldott és örök az igaz emlékezet!" ... Isten Veled! Mi hűséggel járunk sírodhoz el. Éles Henrik, mi nagy jóltevőnk: jó éjszakát! Boldog fölébredést!" Collegiumunk, nagy jóltevőjének elhúnytáról a következő gyászjelentést adta ki: A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi Collegiuma a föntartó hatóság és tanári testület nevében kegyeletes szívvel jelenti, hogy
