Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911

38

A mint az újkor költője mondja:

„S az emberszívben mind tisziábbak Boldogabbak, kedvesebbek a lángok,

S miket teremt a vágyó ember,

Egyre szebbek az új és új világok."

S ha, múlt és jelen bajaiért vigasztalást keresve, örvendező reménységgel a jövőbe tekintünk; ha látjuk, hogy az emberiség legjobbjai összefogva, egyesült erővel iparkodnak a jövő boldogabb korát kiépíteni, akkor mi, protestáns tanárok és tanulók, boldog önérzettel a kultúra e pionírjai közt látjuk magunkat, az élet, a fejlődés, a tökéletesedés szolgálatában.

Testvérekként állunk egymás mellett, s ezt különösen átérezzük ma, a midőn, magunkba merülve, számot vetünk az elmúlt tanévben végzett magvetői munkánkról.

Ti, kedves ifjak, fiatalos hevetekből fakadó botlásaitok beismerése mellett bizalommal fordultok hozzánk, kérve s remélve elnézésünket s ígérve, hogy a jövőben jobbakká s tökéletesebbekké iparkodtok majd lenni.

Mi pedig, tudva, hogy a gyarlóság mindnyájunk sajátja s örömmel látva jóra irányuló igyekezeteteket, bízunk bennetek.

Hisz a tanár olyan, mint a jó kertész, a ki ápolja, nyesegeti a fácskát, a melynek árnyékában talán sohasem fog pihenhetni, s a mely neki gyümölcsöket talán sohasem is fog hozni.

Mi is így gondozunk benneteket, nem a mi hasznunkra, hanem az emberiség javára dolgozva s a ti magatok boldogságán munkálkodva.

Örömmel látjuk, hogy önzetlen, jó szándékainkat megértitek s Ígéritek, hogy abban nekünk segítségünkre lesztek.

Én pedig a tanári-kar nevében hirdetem nektek tanáraitok bocsánatát.

A pünkösdi éltető lángok hassanak át valamennyiünket munkánkban, hisz valamennyien tanítunk s tanulunk egyaránt.

Legyen tevékenységünk áldásos az emberiségre, boldogító min- magunkra s legyen az az igazságért s egy szebb jövőért folyó szakadatlan és kitartó, igaz protestáns munka.

Erősödjünk meg ebbeli elhatározásunkban ma, a mikor Arra emlékezünk, a ki egy új igazságért, igazságosabb jövőért s egy eljövendő boldogabb és szebb korért küzdött, a ki azért meghalt; — de a kinek igazsága mindennek daczára feltámadott és hódítva diadalmaskodik."

A theologiai akadémiát illetőleg ki kell emelnünk, hogy dr. Obál Béta tanár, immár harmadszor állami ösztöndíjat nyervén, 1911. október 1-jétől fogva újabb egyévi tanulmányútra indult Németországba. Távolléte folyamán tanszékének teendőit Csengey Gusztáv, Deák János és dr. Szlávik Mátyás tanárok látták el, mint helyettesek. A Budapesten, 1911. november 8—11. napjain megtartott egyetemes közgyűlés fölterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a melyben fölkérte őt, hogy — tekintettel a fölállítandó debreczeni egyetemen szervezendő ref. theologiai fakultásra — ennek tárgyában előzetesen az evang. egyházzal érintkezésbe lépni szíveskedjék. Kimondotta továbbá az egyetemes közgyűlés, hogy a theol. akad.