Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
35 lesz alkalmunk előadásaink során arra is, hogy az esetleg téves vagy túlzó nézeteket saját érveinkkel megczáfolhassuk. De apodictice helytelennek kijelenteni más által hirdetett valamely tudományos tételt csak akkor volna megengedhető, ha mi ennek a nézetnek nyilván téves voltát tudományos alapon bizonyítani is tudjuk, vagy pedig ha a hirdetett tétel közismert tapasztalati tényekkel ellenkezik. Ti pedig, kedves tanítványok, a nemesen gondolkodó coll. elüljáró- ság és szerető tanáraitok előtt fogadjátok ím meg, hogy ebben a tanévben a ti vezéreiteknek az igaz műveltség megtalálására irányuló tevékenységét fogékony, ifjú lelketeknek egész odaadásával megkönnyíteni fogjátok, s jó erkölcsi magaviseletetek és éber figyelmetek által nemes, de bizony terhes feladatuk megoldásában nekik kezökre fogtok járni. Csakis a tanár és az ifjúság összhangzó együttműködése, a helyes időbeosztás és a legkomolyabb munka teremthetik meg számotokra azt az áldásos gyümölcsöt, a melynek reményében szüléitek vagy gyámjaitok titeket ide, ebbe az ősi Alma Materbe, elküldőitek. Mindent a maga idején cselekedjetek. Ordo est anima rerum. Minden, a mit tesztek, legyen öntudatos, jól meggondolt, előre kiszámított cselekvés. Erre benneteket a kötelességérzet és kötelességtudás szózata kell, hogy serkentsen. Első percztől kezdve, ettől kell áthatva lennetek anélkül, hogy ezért valami különös jutalmat várnátok. Jutalmatok mégis a legédesebb lesz, mert hisz nincs édesebb jutalom annál az érzésnél, a melyet a jól teljesített kötelesség tudata nyújt s a melytől sem irigység, sem üldözés senkit meg nem foszthat. Ily reményeket táplálva s ez elveket hirdetve, tisztelettel üdvözlöm Collegiumunk nagyérdemű igazgató-választmányát és az 1911/12-iki tanévet a főiskola összes intézeteiben megnyitódnak jelentem ki." Az őszi deprekációt 1911. október 31-ikén, a tavaszit pedig 1912. május 15-ikén tartottuk meg az ev. templomban. Az előbbi alkalommal az ifjúság részéről Marcsek János theol. testületi elnök imát, Bolla Béla jogásztestületi elnök beszédet mondott, a tanári-kar részéről pedig dr. Obetkó Dezső coll. igazgató szónokolt; az utóbbin az imát Szklenár Pál theologus mondotta, ifjúsági szónokként Kozlay Kálmán theologus, tanárszónok gyanánt pedig dr. Maiéter István jogakad. magántanár szerepeit. Ez utóbbinak előadása a következő volt: „Igen tisztelt tanári-kar! Kedves tanulóifjúság! Az ifjúság szónoka, megemlékezvén beszédében a természet ébredéséről, a mely bennünket is reményekkel telít, az igazság keresését életünk egyik főczélja s tartalma gyanánt állította elénk. S valóban, a mai napot nem ünnepelhetjük méltóbban, mint ha a természetnek, az életnek szavát megérteni iparkodunk s protestáns mivoltunk egész erejével fogadalmat teszünk arra, hogy az igazságért, a haladásért és felvilágosodásért küzdeni soha meg nem szűnünk. Pár nap múlva a pünkösdi ünnepek köszöntenek ránk. Emlékünnepei azoknak a nagy időknek, a mikor szegény, tanulatlan, egyszerű mester5*
