Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911

34

ezen a, nemzetiségek lakta részén, de az egész országot illetőleg is, valódi kulturmissziót teljesít, a melyet buzgón folytatni kell és lehet, minden ellenünk irányuló támadások közepette is. A múltnak eseményei megtanítottak arra, hogy ennek az ősi főiskolának lehetnek oly ellenségei is, a kikről eddig nem tudtunk, avagy kiket eddig barátainknak vagy semlegeseknek véltünk. Az évszázadok figyelmeztessenek bennünket arra, hogy a Collegium itt, Magyarország legfelső végvidékén, még mindig egyik legkiválóbb biztosítéka a szabadelvűségnek, a protestantizmusnak és a kultúrának s ezekkel együtt szeretett magyar hazánk fenmaradásának. Maga az a tény, hogy a Collegium évszázadok óta és mindinkább gyarapszik, bizonyítja egyszersmind annak szükségességét és hasznos voltát.

Collegiumunk immár 246-éves múltra tekinthet vissza, s midőn f. é. október 19-ikén az ősi épületből kiváló főgimnáziumnak új épületét fölavatjuk, ugyanazon a napon, a midőn elődeink magát a Collegiumot megnyitották, szükségesnek tartom most, a midőn még mind a négy intézet ebben az épületben utoljára együtt van, azt hangsúlyozni, hogy a Coll. egységének és épségének megóvására minden erőnket egyesítenünk kell. Kivételnek lehetne helye, ha valamelyik intézetünk, pl. a jogakadémia, a törvényhozás útján a tudomány-egyetem fokozatára emeltetnék föl.

Újabban igen sokat foglalkoznak a szociológia körében a szociáliz- mussal és azzal, lehet-e ezt a főiskola körében tárgyalni. Mit értünk szo- ciálizmus alatt? Legtágabb értelemben: a köz érvényesülésének elvét;

2- szor: a társadalmi rend gyökeres reformját az alsó néposztályok javára;

3- szor: a termelő munka nagyszabású reformját; 4-szer: azt a rendszert, a mely, főleg a termelőjavak államosítása által, a társadalomban teljes egyenlőségre törekszik (szociáldemokrácia); 5-ször: a r. kath. felebaráti szeretet által megújhodása a társadalmi erkölcsöknek s ennek következtében nagyobb méltányosság és testvériség az egész társadalmi rendben, de legkivált a gazdasági viszonylatokban (keresztény-szociálizmus). Kétségtelen, hogy a midőn a főiskolai ifjúság a szociálizmusnak előtte új, sokszor vonzónak látszó tanaival megismerkedik, a lelkét-szívét nemesítő, gazdagító elvek mellett megismerkedhetik oly tételekkel is, a melyek hagyományaival egy és más tekintetben ellenkeznek. Én, mint híve a nem féktelen és nem túlzó haladásnak, magamat a mérsékelt irányhoz tartozónak vallom ugyan, de mégis a főiskolai ifjúságnak az új — de nem felforgató — irányokkal való foglalkozásában veszélyt nem látok. Az ifjúság azokban az években, a melyeket a főiskolán tölt, hadd tanulmányozzon szabadon; hiszen erre későbben úgyis sokkal kevésbbé, vagy egyáltalán nem lesz alkalma. Én ebben rosszat nem látok; sőt sokkal nagyobb bajnak hiszem azt, ha ifjúságunk netán még mindig a középkornak vagy csak a régebbi újkornak eszmekörében vesztegelne a helyett, hogy lelkét a XX. századnak tisztultabb, a valódi igazságot jobban megközelítő tanaival töltené be.

Mi tanárok e napon is fogadjuk meg, hogy ifjúságunkkal a tudomány mai álláspontját ismertetjük meg. Tanítjuk ezt akkor is, ha ezek az eszmék egyben-másban nem is egyeznek meg véleményünkkel. Hisz mindig