Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
33 vont borút homlokunkra. Az ifjabb tanári generáció talán nem is tudja. A régiek talán olykor-olykor el-elfeledik, de felemelő értékéből és erejéből nem veszíthet; s a mai nap fényesen igazolja, hogy felszínre kerül a szív mélyéről még mindig, s minden emberi gyarlóságot eltiporva hatja át lelkeinket. Nem csalódom, így van ez ma is a Te s nem kevésbbé az egész Colle- giumnak emlékezetes örömnapján. S ez érzelem hatása alatt — visszatekintve a múlt időkbe — két zsenge ifjú képe jelenik meg lelki szemeim előtt. A gyermekkorát élt jogakadémia az egyik. Egy fájdalmas emlékű korszak után újraszületik. A múlt század 70-es éveinek szent lelkesedése életre kelti a nemes magot, s míg egyrészt e vármegye és város emelkedett gondolkozásé, izzó hazaszeretettől hevített, dicső emlékezetű fiai az önfeláldozó szülő odaadásával őrködnek fejlődése fölött, azalatt a Collegium régi, hírneves, nagy tanárainak sorában lelkes ifjak tűnnek elő; s nem a fényes javadalom, hanem az önzetlen tudományszeretet egymásután a legjobb tanerőket vonzza életrekeltett jogakadémiánk szolgálatába. — Ott vagy közöttük Te is; Te vagy a másik ifjú, kinek képe most megelevenedik előttem! Az okos, élénk villanásé, barna szemű ifjú ekkor jön haza mint képzett, jeles jogász a bécsi egyetemről. Szépen indult ügyvédi gyakorlatát tépelődés nélkül megszakítja, s fölesküszik egy egész életre a coll. jogakadémiának. Tőled tudom, hogy hiú álmodozásnak tartották lépésedet a legtöbben; s íme, álmaid valóra váltak. Ma itt vagy egy erőssé, megingathatlanná fejlődött főiskola szolgálatában, szerető kartársak, hálás tanítványok seregétől környezve, a mikor a küzdelmes, de hittel és becsülettel megfutott pályát megaranyozza nagy királyunk kegyes elismerése is. Maradj e pályán még soká velünk! Szükségünk van Rád! A Te bölcseséged legyen az a kőszikla, a Te gazdag tapasztalatod legyen az az erős vár, a Te fehér galambszerű, simulékony lelkületed és békeszerető szived példaadása legyen az az összeforrasztó erő, a mely az ősi Collegium éppen napjainkban hőn óhajtott, történelmi jelentőségű fejlődésének korszakát előkészíti. Kérve kérjük a Mindenhatót, hogy zavartalan boldogságban tartson meg kedves otthonodban és mi közöttünk még sokáig!" A tanév örvendetes eseményei közé tartozik a coll. főgimnázium új épületének megnyitása s az ez alkalommal tartott felavató-ünnepély is. Ezekről az Értesítő elején szólunk részletesebben. Az új tanévet 1911. szeptember 17-ikén a díszteremben a coll. elöljáróság, a tanári-kar és az ifjúság jelenlétében rendezett ünnepélylyel nyitottuk meg, a mikor is dr. Obetkó Dezső collegiumi igazgató a következő megnyitó-beszédet tartotta: „Igen tisztelt coll. Elüljáróság! Szeretett tanártársaim! Kedves ifjúság! Új tanév kezdetéhez értünk; s ezt a fontos pillanatot ősi Collegiumunk régi szokás szerint, ünnepiesen üli meg. Jeles elődök után nekem, az, igénytelen utódnak, jutott az a szerep, hogy új tanévünket megnyissam. Maga az, igen régi idők óta megtartott megnyitó-ünnepély fényesen bizonyítja, hogy Collegiumunk — őseink bölcs belátása alapján — hazánknak Coll. Ért. 1911—1912. 5
