Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
32 coll. másodfelügyelőt, úgy Korbély Géza egyházkerületi főjegyzőt és eperjesi lelkészt választotta meg. Az ő eddigi működésök, főiskolánk iránt tanúsított, tettekben is megnyilvánuló szeretetök és ragaszkodásuk a legjobb biztosítékok arra nézve, hogy Collegiumunk továbbra is fejlődjék és virágozzék. Legyenek üdvözölve e helyütt is! Az ősi pártfogóság közgyűlése dr. Schmidt Gyulát — kiváló érdemei elismeréséül — örökös tb. igazgatóválasztmányi taggá választotta meg. Őszinte bánattal osztozott Collegiumunk az eperjesi gör. kath. egyházmegyét dr. Vályi János püspöknek, majd meg Kovaliczky Kornél nagyprépostnak és székeskáptalani helynöknek elhúnyta által ért mély gyászban is. Igaz részvételét a coll. igazgató vezetésével küldöttségileg ki is fejezte a székeskáptalan elnöke előtt, a ki ezért hálás köszönetét nyilvánította. Örömmel kell jelentenünk, hogy igazgató-választmányunknak egyik illusztris tagjának: Hajdú János főesperesnek a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. A tiszteletére a Collegium dísztermében — lel- készi értekezlet keretében — rendezett ünnepélyen a coll. igazgató-választmány és a tanári-kar is résztvett, kifejezvén őszinte örömét és jókívánságait iránta. Hasonlóképpen örömmel kell megemlékeznünk arról, hogy jogakadémiánk egyik kiváló tanárát: dr. Horovitz Simont, a ki évtizedek óta működik a jogakadémián, s nagy tudásával, széleskörű ismereteivel és jeles irodalmi tevékenységével általános tiszteletet és becsülést szerzett, s jogakadémiánknak országos hírnevét öregbítette, Ő felsége a kir. tanácsosi czímnek adományozásával tüntette ki. A kitüntetés a Collegium minden tényezőjénél, de, lehet mondani, országszerte őszinte örömet keltett; s annak kifejezést is adott a coll. elnökség s a coll. tanári-kar és ifjúság is a kitüntetett, tudós tanárnak tiszteletére rendezett ünnepség alkalmából. A kitüntetést Tahy József coll. felügyelő mint főispánhelyettes alispán nyújtotta át. Az üdvözlő-beszédet Korbély Géza coll. egyházi elnök; a négy coll. tanintézet és különösen a, jogakadémia tanári-kara nevében pedig dr. Mikler Károly jogkari dékán mondotta. Ez utóbbinak szónoklata következőleg hangzott: „Szeretett Kartársunk, Kedves Barátunk! A coll. jogakadémia tanári-kara, valamint — a Collegium igazgatójának távollétében — az egész coll. tanári-kar képviseletében állok Előtted, hogy a mai örömünnepen az önzetlen szeretet tiszta, átlátszó forrásából merített érzéssel tolmácsoljam legfelsőbb helyről ért kitüntetésed feletti örömünket. A hála, a köszönet talajából buzog ez a forrás, a mint hogy a Te királyi megjutalmazásod feletti örömünket az Irántad táplált szeretet és hála érzéseitől nem tudjuk elválasztani. Érezzük, hogy szívesen veszed e vallomást; a Te mélyérzésű lelked nem is vár, talán nem is fogadna el tőlünk egyebet! Mert Te közel négy évtizedre terjedő szép kort éltél át a Collegiumban, melynek patriarchalis családias életében minden dicsőségnél drágább kincs volt az egymás iránti kölcsönös testvéri szeretet, a főiskola és a tanárok fejlődésében, sikereiben való kölcsönös öröm érzése. Ezt az összeforrasztó erőt talán az a sok, nehéz küzdelem szülte, a mely még csak egy évtized előtt szinte nap-nap mellett
