Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
15 zetet, úgy a mint az ősök, a Felvidék protestáns rendei, tervezték: evangélikusnak, magyarnak, nemzetinek, a tudományos haladás, felvilágosodás, köz- művelődés egyik zálogának, féltett kincsének és letéteményesének kívánja látni a messze századok késő jövendőjében is! Uram, Isten! Micsoda kor létesítette a régi s mi más kor ez új intézetet! Táborjáró hadak, fegyverek zörgése, harczi zaj, bajnoki elszántság érzésvilága közt születik meg az akkor, az adott viszonyok közt csodásán nagy gondolat: hogy a Felvidéknek valamiben még híja van, hogy Sáros-, Zemplén-, Abaúj-, Gömör-, Borsod- s a többi felvidéki vármegyék közéletében -van valami ür, a mit a tudomány géniusza tud csak betölteni, és az evangélikus vallás üldöztetése korának sajátos eszmevilága mintegy az elégtételadás nemesi kötelességérzetével párosulva érzi és vallja nyíltan azt a meggyőződést, hogy a tudományos művelődés amaz új intézménye, a mely a Felvidék kulturéletében mutatkozó űrt betölteni van hivatva, csak evangélikus jellegű lehet! Nosza adjunk, áldozzunk hát a közművelődés hiányzó oltárára és legyen ez az oltár annak az egyháznak az őrizetére bízva, a mely vallásos meggyőződésért tűrt szenvedései között vért izzadva is, utolsó verejtékcsöppjével is a nemzeti közművelődés oltárán áldozott. íme — m. t. Ünneplő Közönség! — a régi Collegium és benne a régi főgymnasium dióhéjba szorított története! És most, hogy a régi törzsökön új, életerős hajtás fakadt, a felekezeti béke, a kölcsönös méltányló megértés, az 1848: XX. t.-cz. lassú bár, de fokozatosan érvényesülő megvalósulása áldott korszakában a magyar nemzeti állam lépett a felvidéki rendek helyébe, nem kevesebb felismeréssel, nem kisebb áldozatkészséggel támogatva a fenntartó evang. egyházi hatóságot e díszes, nagy mű létrehozásában. Szálljon érette áldás a minden jó adomány Urára, Istenére! Szálljon áldás a m. kir. kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterére, a kinek a komoly közművelődési szükségletet felismerő bölcseségéből táplálkozó bőkezű támogatása tette lehetővé, hogy az ige testet öltsön. Szálljon érette áldás a mű kivitele körül fáradó collegiumi igazgató-választmányra s ennek élén a Collegium példás buzgósággal, lankadatlan ügyszeretettel fáradó felügyelőjére! Szálljon érette áldás a nagy mű befejezésén örvendő tanárikarra s annak most annyira boldog, fáradhatatlan, kiváló vezérére: a főgymn. igazgatójára. S a midőn most, az ünnepélyes pillanatban mint a tiszai ág. h. ev. egyházkerület püspöke, az ág. hitv. ev. egyházkerületi eperjesi Collegium új főgymnasiumát az Atya, Fiú és Szentlélek egy igaz isten nevében f megáldom, a mindenütt jelenvaló Isten Szendéikének ihletett lélekkel segítségül hívása mellett f felavatom és a magyar nemzeti közművelődés, a valláserkölcsi nevelés, a józan tudományos haladás, a társadalmi béke és az evangélikus egyházszeretet czéljaira rendeltetésének Isten szent nevében f ünnepélyesen átadom: lelkem buzgó imában száll az egek Urához, kérve és szentül fogadva tőletek, nemes collegiumi igazgató-választmány, szeretett és tisztelt tanári-kar és nemes ifjúság, elvárva és megkívánva: ez
