Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1911
16 új otthonban, ez új otthonért való minden munkában járjatok a régi szellemben, az ősprotestáns hűség, igazság, türelem és forró honszerelem kipróbált szellemében; legyetek tüzesek, lelkesedők, rajongók a nemes eszményekben, hősök és hitvallók az egyház és tudomány és honszerelem igazaiban, bölcsek a múló esztendők szellemkincseiben és szerető, szelíd lelkűek az eszményekért lángoló lélek igazainak keresésében. Neveljen ezentúl is ez iskola — mint nevelt hajdan és nevelt ez ünnepélyes perczig — komoly, valláserkölcsi világnézetben edzett, távol minden szélsőségtől, a józan haladás kipróbált arany középútján igyekvő, a történelmi, társadalmi és tudományos igazságokért fortiter in re, sed suaviter in modo lelkesülő hazafias és erkölcsös jellemeket, s akkor a megújhodott századok közszelleme boldogan fogja őrizni az ősöktől kapott szellemörökséget és új otthonában boldogan fog fejlődni az ősi főgymnasium Isten dicsőségére, haza és egyház javára! Legyen úgy! Amen! Amen!“ A magasszárnyalású és a lelkeket megható beszéd, valamint a szívből fakadó ima nagy és mély hatást keltett a jelenlevőkben. A mély vallásosság és hazafiság, a melyek püspökünk egyéniségét oly jellegzetessé teszik, megragadó erővel nyert kifejezést e beszédben. A felavató-ima után a főgymnasium dalkara kiváló betanítással, nagy preczizitással énekelte el Borsody Károly vezetése mellett a Himnuszt. Az ünnepi beszédet Qömöry János főgymnasiumi igazgató tartotta, a mely a következő: »Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Egyházkerületünk ékesszavú főpapja, a püspök úr Öméltósága, immár felavatta, rendeltetésének átadta e díszes hajlékot. A magyar kultúra e büszke kővára a magyar állam jóvoltából megnyitja most már kapuit ifjúságunk előtt. Legyen hála és dicsőség a hatalmas Istennek, hogy mi, tanárok és tanulóifjúság ez örömnapot megérhettük. A felavatott új épületben a tanári testület nevében én szólalok fel először; felszólalok pedig azért, hogy fogadalmat tegyek arra, hogy iskolánk hagyományos szellemét, a melyet elődeink a múlt századok vérzivatarai között fenntartottak s nekünk szent örökségül átadtak, ez új épületben mi is ápolni, terjeszteni kötelességünknek ismerjük. E szellem, a reformatio szelleme népeket és nemzeteket emelt fel és dicsőített meg. E szellem, a mely a magyar tudomány, a nemzeti irodalom és a magyar tanügy történetében korszakot alkotott s egyidőben alkotmánymentő és nemzetmegváltó erőnek bizonyult, a mi Felvidékünkön is közvetlen fellépte után bámulatos átalakító hatással volt helyi társadalmunkra. Hiszen Sárosvármegyében, hogy messzebb ne menjünk, a XVI. század második felében alig van nemesi udvarház, a mely iskolát ne tartott volna fenn saját erejéből; sz. kir. városaink közül pedig Bártfa, az evangélikus Stöckel Lénárt lángszellemének vezetése mellett, országos hírű iskolával dicsekszik. E szellem áldásos hatását látom én itt Eperjesen is, hol a városi iskolának már 1534-ben gymnasium! jellege van.
