Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
38 protestáns egyházról szoktak szólani; pedig arról nem lehet szólani, mert protestáns egyház nincs; de van protestantismus s vannak különböző keresztyén egyházrészek, melyeket protestáns egyházaknak nevezünk. Protestantismus alatt értjük azt a szellemi áramlatot s törekvést, mely hit s vallás dolgában tiltakozik minden kényszer ellen s követeli a lelkiismeretnek teljes szabadságát; de nem a korlátot nem ismerő s minden tekintélyt lerontó féktelenséget, mely pusztít s írt anélkül, hogy valami értékest, maradandót s megnyugtatót nyújtana. Hogy a protestantismus lényegét meghatározhassuk, nem elégedhetünk meg ezen negativ tulajdonságának kidomborításával, hanem ki kell emelnünk a positiv lényeget alkotó tulajdonságait is; nem elégedhetünk meg az 152Q-iki speyeri birodalmi gyűlésen bejelentett tiltakozásnak hangsúlyozásával, hanem figyelembe kell vennünk Luthernek a wormsi birodalmi gyűlésen (1521.) tett hírneves nyilatkozatát, melynek utolsó szavai hatalmas akkordként most is zúgnak mindenhová, ahol az emberek a protestáns világnézet iránt érdeklődnek: „hacsak a szentírás szavaival, vagy más világos okokkal meg nem győznek, semmit sem vonok vissza, mert nem jó az embernek lelkiismerete ellen cselekedni". A vallás e szerint a lelkiismeret dolga s nem külső máz, jelentéktelen alakiság és üres czeremónia, amelyet könnyen megváltoztathatunk: hanem fontos s életbevágó kérdés, a melyre adott felelet boldoggá, vagy boldogtalanná tehet; a lélek tükre, melynek tisztasága, vagy foltjai legigazabban mutatják benső valónkat. Protestantismus ezt a vallást a szentírásban keresi s találja, minélfogva alapja a szentírás s illetőleg a szentírásban található krisztusi tanok, evangéliumi igazságok; fegyvere a tiszta és a lelkiismeret kormánya alatt álló ész, mely mindeneket vizsgál, mindeneket kutat s a bírálat és meggyőzés segítségével igyekszik megnyerni a világot; mindeneket vizsgál s a jót megtartja; kutatásra hívja s tanítja az embereket, mert abban a hitben él, hogy ez teszi őket szabadokká s munkálkodik a folytonos tökéletesbülés érdekében és ily módon vesz részt az emberi társadalom kulturális haladásában. Ez a krisztusi vallás a világ világossága, mely beláthatatlan téreken ragyogó fényével hirdeti az igazságot s annak szeretetére s követésére hív fel meggyőzően, lelkesedéssel s boldogítva. Ezzel szemben a protestáns egyházak szervezett intézmények s közösségek, melyeknek feladata az egy evangéliumi vallási meggyőződéssel bírókat összegyűjteni, jogilag szervezni s intézményekkel lehetővé tenni s biztosítani szervezetüknek fennmaradását. Az egyház eszköz, mely azért létesült, hogy segítségével a Krisztust hirdessük s a szeretetet gyakoroljuk, az igaz vallásos élet megteremtésére, a hitnek ápolására s a lélek megnyugtatására. E czélból összegyűjtjük a hívőket s építjük, közös istentiszteleti cselekmények segítségével vigasztaljuk az evangélium szavával s gondozzuk a felebaráti szeretet műveivel. Az egyházaknak rendszerint különösen megformulázott symbolikus erővel biró tanaik, hitczikkeik vannak, a melyekhez, valamint jogszabályaikhoz
