Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
39 és szertartási előírásaikhoz mindaddig ragaszkodnak, a míg azokat közakarattal meg nem változtatják. Míg a protestantismus a tudomány fegyvereivel keresi a krisztusi vallás alapvető igazságait s harmóniába törekszik azokat hozni a tudományos kutatással s az ismeret más terein szerzett igazságaival: addig a protestáns egyházak a protestáns tudomány által valóban leszűrt s már kész igazságokat vannak hivatva az életben megvalósítani, tanító, nevelő s buzdító működésökkel az egyesek leikébe beplántálni s az erkölcsi életet nemesíteni. Nehéz, de gyönyörű feladat, melyet nem szabad szem elől téveszteni. Ily értelemben véve a protestantismusnak hivatását, igaza van az állításnak, hogy a protestantismus nem lehet ellentétben az igazi tudománynyal. De ugyanazt állítja magáról a róm. katholikus egyház is s mégis óriási különbség és ellentét van e kérdésben is a protestáns és katholikus felfogás között. Míg ugyanis a katholikus egyházban a pápai csal hatatlanság határozza meg, hogy mit kell s lehet tartani igazságnak s átkot mond mindenre, a mit a maga nézetével ellentétben állónak talál: addig a protestantizmus felfogása szerint a tudomány van hivatva annak meghatározására, hogy mit tartsunk való igazságnak s a prot. theologiára vár az a feladat, hogy a világi tudomány vívmányait a maga s illetőleg a protestáns vallási világnézetnek javára értékesítse. Míg amaz teljes meghunyászkodást s alávetettséget követel tagjaitól, addig utóbbi önálló meggyőződés-szerzést és szabad elhatározást, s míg az az engedelmesség követelése mellett üdvbiztosító intézetként lép fel s kényelmessé teszi a hívő dolgát, mert semmi gondolkozást, semmi törődömséget nem követel, addig utóbbi nehéz feladatot ró a hívőre, a midőn nem nyújtja s nem biztosítja részére az üdvösséget, hanem csak az utat mutatja, a melyen azt megszerezheti a saját munkájával. Régebben sokkal könnyebb volt a protestáns theologiának helyzete, mert minden valamire való tudós egyúttal theologus is volt s megfordítva, minden theologus más tudományokban is jártas volt s ez okból theologia és világi tudományok között nem támadtak s nem támadhattak nagymérvű ellentétek; de amióta a világi tudományok ismerettereit annyira kitágították s mélyítették, hogy az embernek egész élete kevés valamely szakkérdésnek kisebb részeiben való megoldására is, mióta új eszközökkel s módszerekkel csodálatos eredményeket érnek el: azóta az abstract theologiai tudományoknak helyzete annyival is inkább nehézzé lett, mert oly alaptételen nyugszanak, melyet az elbízott exact tudományok, mint be nem bizonyíthatót, könnyen elvetnek. Ebből a nézőpontból vizsgálva a vallás kérdéseit, kevésbbé bir fontossággal a darvinista felfogás az ember kifejlődéséről, mert a vallásra kevésbbé tartozik e kérdés eldöntése mindaddig, míg az emberben a vallást, mint lényegéhez tartozó személyi tulajdonságot megtarthatjuk, mint a hogy maga Darvin is vallásos ember volt. Már nagyjelentőségű az emberi lélek létezésének kérdése; nem ugyan abból a szempontból, hogy miként keletkezett, de abból, hogy valóban
