Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910

ZELENKA PÁL EMLÉKEZETE.

1839-1910.

Múlt év deczember 4-ikén villámgyorsasággal terjedett el egyház- kerületünk egyházaiban, iskoláiban és híveiben az a mélységes gyászhír, hogy Zelenka püspök meghalt. Egy hűséges és maradandó becsű szolgálatban igen gazdag püspökkel szegényebbek vagyunk. Főiskolánk is benne egyik legnagyobb szervezőjét és legodaadóbb támogatóját vesztette el. Bár az utolsó hónapokban egy nyilvánvaló önző rágalom által is megsebezve, testi erejében és lelki ruganyosságában kissé hanyatlott, azért mégis oly váratlanul és fájdalmasan érintett e nagy és jó főpásztorunk gyászhíre.

Régi nemes és nemzedékeken át papi hivatásnak élő huszita eredetű, magyar nemes papi családból született 1839-ben Csehbrézón, Nógrádvár- megyében. Elődei már a XVI. században esperesek voltak, s atyja, Zelenka Dániel, előbb csehbrézói, majd vanyarczi lelkész, mint esperes szolgálta a nógrádi egyházmegyében, ároni családja tradiczióihoz híven, a hazai ev. egyház ügyét. E papi család legméltóbb sarja, Pál, középiskoláit Aszódon, Selmeczbányáti és Pozsonyban, a theologiát, a tanári állásra való készülés nemes szándékával és ideáljával, Pozsonyban és a jénai egyetemen végezte. Egyéniségének kiválóan előkelő vonásaira nagy befolyással volt a jénai egyetem két világhírű tanára: Hase Károly, az ismert nevű classicus egyháztörténetíró és Fischer Kuno, a nagy bölcselettörténetíró. Rövid idei nevelős- ködés után az Orosházára távozott Győri Vilmos helyére, Székács József superintendens oldala mellé Budapestre segédlelkésznek választották és két éven át bő alkalma nyilott egyházi és tudományos tekintetben egyaránt elsajátíthatni e nagy pap országosan ismert kitűnő tulajdonságait. E nagy lélek példája a leghathatósabb buzdítás volt eszményi életszolgálatára. S mint egykor Elizeus, Illyés próféta fölemelt palástjával, úgy Zelenka is nagy mesterének követésével avatta fel magát a hit és szeretet nagy munkáira.

Irsai, pestmegyei rövid lelkészkedése után 1866. febr. 20-ikán miskolczi papnak választották s ez egyház szolgálatára szánta mindvégig lelki erejének gazdag tárházát. 1890-ben itt érte tiszakerületi püspökké való megválasztatása is. 44 évi miskolczi lelkészi működésével egyházát az anyagi és szellemi fölvirágzás magas fokára emelte. Gazdag tere nyilott itt főleg az 1878-iki árvíz alkalmával az ő egyházépítő tevékenységének, szervező- és vezetőképességének, a melynek bőséges adatai az évről-évre kiadott jelenColl. Ért. 1910—1911.

1