Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
15 Lesújtó, a mit végül vallás- és iskolaügyünkről mond Comenius. Az iskolák, melyek hivatva volnának helyesebb nézeteket és kultúrát a népbe plántálni, el vannak hanyagolva. Horribile dictu et inauditum inter Christianos alibi — kiált fel Comenius —, hogy az egész országban nincs egyetlen egy anyanyelvű iskolánk sem. A latin iskolákban is egy kis grammatikán és logikán kívül a történelem, bölcselet és orvostudomány terén tudatlanság honol. A vallás üres dogmatizmusból, száraz czeremoniákból avagy fanatikus bálványozásból áll, melyek hidegen hagyják az ember lelkét. Mindent egybevetve közeli végünket jósolja Comenius és ránk olvassa az ótestamentum legsúlyosabb vádját, mely egy nemzet ellen emelhető, hogy Magyarország olyan ország, mely a saját lakóit emészti meg. (IV. Mózes, 13,33.) Comenius szavai nem hangzottak el egészen hatástalanul a pusztában. Az eperjesi Collegium alapítása is egy bizonyság róla. Ennek tanárai közül egy Ladivér Illés a Comenius iskolájából került ki. Intenzív oktatás indult meg a Collegiumban. A magyar nyelv és irodalom tanítására kiváló gondot fordítottak. Egy Thököly Imre naplói, levelezései tanúságot tehetnek erről. Másrészt jeles külföldi tanerőket is vontak be, főleg a felsőbb osztályokban magasabb tudományok előadása végett. A Collegium mégsem volt képes a nagy, nemzetátalakító munkát elvégezni. Nem volt ideje egy új nemzedéket nevelni. Hiszen az ellenfél már oly erős volt, hogy egy emberöltő alatt három ízben űzte ki elődeinket saját hajlékukból. Érthető elődeink mérhetetlen elkeseredése. A harag és szenvedély pedig nem alkalmas lelki állapot tárgyilagos, tudományos munka kifejtésére. A szenvedély rövidlátó és a közvetlen ellenfélben látja minden bajnak az okát. A Collegium tanárai is a jezsuiták elleni támadásokra, hitczikkek feletti polémiára és meddő vitatkozásokra pazarolták legfőbb idejüket és erejüket. Az ifjúság aztán a gyűlölködést a gyakorlati életbe is átvitte. Rezik János collegiumi rektor 1708-iki feljegyzéseiből tudjuk, hogy a katholikusokkal főleg az űrnapi körmenetek alkalmával gyakori volt az összeütközés és a harcz, mely a város, sőt a vármegye beleavatkozását is maga után vonta.* így lettek a szelíd muzsafiakból a felekezeti harcz gyászvitézei. A hol pedig egyszer már a felekezeti türelmetlenség befészkelte magát, ott az inquisitio szelleme is felüti a fejét és az egy hiten lévők sincsenek biztonságban a túlzó hitelvi pedantéria képviselőinek támadásaitól. Ezeknek lett áldozata a szabadabb szellemű ifj. Burius János tanár, kit az orthodoxok 1708-ban kiüldöztek a Collegiumból.** Burius egy akkori modern irányzatnak, a Spener és Francke-féle pietizmusnak volt a híve, mely a merev orthodoxia helyett a gyakorlati kereszténység művelésére, a dogmák helyett az erkölcsi életre fektette a fősúlyt. Köztudomású dolog, hogy a pietizmus * L. a halle-wittenbergi magyar könyvtár kéziratai között. ** L. a Rezik-Matthaeides-féle Gymnasiologia kéziratát az eperjesi Collegium könyvtárában. E kézirat egy tolihibája következtében Hörk József: Az eperjesi ev. kér. Collegium története ez. művében Burius (III. rész, 76. és 85. o.) és Burisius Jánost két különböző személynek tartja, pedig már Lichner Pál az idős Burius János „Micae historico-chronologicae evangelico-pannonicae" ez., 1864-ben kiadott művében 219. o. kijavította e tévedést.
