Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
14 érhette és hogy mi is majdnem végleg elvesztettük Collegiumunkát. Nyilvánvaló tehát, hogy e társadalmi kérdésekkel, a protestantizmus politikai és gazdasági helyzetével való foglalkozás érdekében állott volna főiskoláinknak s kezdeményező lépések történtek is ez irányban. Comenius Ámos János, a nagy paedagogus, kinek négy évi sárospataki működése idején (1650 — 54.) alkalma volt megismerni hazánkat, annak sokféle baját, urának, II. Rákóczi Györgynek benyújtott emlékiratában elrettentő képet fest a kor állapotairól, a nemesség és parasztság helyzetéről, nemzeti hibáinkról stb.* Ebben az iratban Comenius rámutat arra, hogy Magyarország a legboldogabb ország lehetne, mert földje jó és termékenység dolgában Európa legáldottabb tartományaival versenyezhet. Mégis éhezik itt a nép, éhínség, járványok, betegségek tizedelik az embereket és viszik időelőtt a sírba. Pedig négyszerannyi ember is megélhetne itt, ha tudnánk gazdálkodni, ha gondoskodnánk róla, hogy a nép jólétben éljen s a született gyermekek fel is nőjenek. De kevés nálunk az egészséges gyermek és ritka az öreg ember. Csak kettőben bővelkedünk: a koldusokban és a piszokban (abundamus mendicis et squalore). A békében nem dolgozunk, a háborút azután nem birjuk. Mindenki a henye életmódot szereti. A tisztességes foglalkozásokat, az ipart, mesterséget megvetik. Kincsekben, aranyban, ezüstben nem szűkölködnénk, de azok a föld mélyén vannak és hagyjuk, hogy idegenek bányászszák ki azokat. A »res proletaria", a nép sorsának javítása senkinek sem okoz gondot. «Kívánatos volna, hogy olyan törvényeink legyenek, melyek mindenre és mindenkire, a legalsóbb néposztályokra, úgy a városira, mint a falusira kiterjedjenek. így azonban a mindenben tudatlan nép csak állati engedelmességgel kormányozható és tartható szolgai járomban."** A törvényeket — úgymond — különben sem azért hozzák, hogy valaki betartsa. Mindenki saját szokását követi. Az igazság ritkán talál védelemre. Önkény, erőszak uralkodik mindenfelé. „Ha van hely a nap alatt, a hol az irigység és egymásra való féltékenység uralkodik s az emberek itthoni gyűlölködéssel és viszálykodással egymás ellen törnek, egymásnak gondját nem viselik, hanem mindenki cserben hagyja a másikat, úgy ez a hely itt van. A legtöbben úgy viselkednek itt, mintha mindenki csak a maga hasznára született volna és senki a közjóra . . . kétes, hogy még egy nemzetben található-e ehhez fogható tunyaság és minden jó ügy iránti érzéketlenség".*** * Az emlékirat czíme: «Gentis felicitas speculo exhibita iis, qui num felices sint, et quomodo fieri possint, cognoscere velint". Újra lenyomtatta Kvacsala János, Magyar Prot. Egyháztört. Adattár, 1905. évi IV. évfolyam, 144 — 168. o ** «Leges ad omnia et omnes (infimam etiam plebem, oppidanam et paganam) sese extendentes desiderari. Hinc plebs omnium ignara bruto tantum obsequio regitur, servilique sub iugo retinetur." L. f. Gentis felicitas. 150. o. *** «Si ullus sub sole locus est, ubi livor et invidia regnat, et homines intestinis odiis et dissidiis sese aut conficiunt, aut certe non curant, sed deserunt, hic est. Quasi ad suum tantum privatum commodum quisque, nemo ad bonum publicum, nati essent, ita se plerumque gerunt... an ulla in gente similis reperiatur ignavia et ad omnes res bonas torpor, incertum sit." Ugyanott.
