Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
12 mányi és bölcseleti kar mellett a jogtudományi karral is kibővítették. Mindkét iskolát a Jézus társaságára bízták. Hogy a mi Collegiumunk felvehesse ezekkel a versenyt, nemcsak a hazában, hanem egész Európában megmozdultak a protestánsok. A hazai testvér felekezetek és nemzetiségek csakúgy meghozták gazdag adományaikat a Collegium építéséhez, mint az erdélyi szászok, a németországi evangélikus rendek, a svéd, dán, angol és hollandiai fejedelmek, illetve polgárok* A világ protestánsainak szolidaritásérzete ritkán nyilvánult meg oly nagyszerű módon a történet folyamán, mint a mi Collegiumunk alapításánál. Éppen azért a jezsuita befolyás alatt álló bécsi kormány mindent elkövetett, hogy e drága kincsünktől megfoszszon minket. Háromszor próbálkozott meg vele. Először, alig pár évi fennállás után, 1671-ben a Wesselényi- féle összeesküvés elfojtásával kapcsolatban Spankau generális vette el tőlünk a Collegiumot, de azután Thököly Imre, a Collegium neveltje, a kuruczkirály 1682-ben ismét visszaszerezte és visszaadta azt nekünk. Másodszor Caraffa juttatta a Collegiumot a jezsuiták kezébe, mígnem II. Rákóczi Ferenc 1704-ben újra visszaállította a régi jogállapotot. Az ő dicsőséges szabadság- harczának leveretésével 1711-től ismét és pedig ezúttal majdnem végleg a jezsuiták kerekedtek itt felül. Ok uralkodtak itt, míg csak XIV. Kelemen pápa 1773-ban fel nem oszlatta a rendjüket. Katonai gabonaraktár lett ekkor a Collegiumból s végre is az evangélikusok 1784-ben egy nyilvános árverésen 6000 forintért visszavásárolták egykori tulajdonukat. Még így is II. József kegyelmére volt szükség, hogy azt elődeink ismét iskola czéljára használhatták fel. A Collegium egykori birtokait, javadalmait azonban többé nem nyerhettük vissza. Megint csak rá lettünk utalva a külföldi segélyre, így 1848. után a Bach-korszak alatt a Gusztáv Adolf-egyesület évi 2000 forintnyi támogatása nélkül Collegiumunk egyszerű magániskolává zsugorodott volna össze. Ezek után talán nem állítok új dolgot, ha azt mondom, hogy a Collegium a klerikális uralom elleni egyetemes, európai harcz jegyében született s e harcz szakadatlan lánczolata húzódik végig egész történetén. Ennek a harcznak a modora, sőt jellege is változhatik a szerint, a mint a klerikalizmus is különböző utakon és módokon igyekszik uralmát fenntartani és kiterjeszteni s e czélból más, reakcziós elemekkel is szövetkezik. De maga a harcz, míg csak az a szent eszme, melyet a Collegium alapítói, a Thököly Istvánok, a Wittnyédi Istvánok, a Keczer Andrások, a Weber Jánosok és más — hazaszeretetük miatt üldözött és vértanúságot szenvedett „rebellis“ magyarok czélul elénk tűztek: a politikájában független, kultúrájában európai, erős és szabad Magyarország eszméje — szemben a Kollonicsok „egyhitű, de koldus és nemzetietlen“ Magyarországával — meg nem valósul, mindaddig sohasem szünetelhet. A míg ez a szellem maga ki nem vész a Collegiumból, addig nem kell csüggednünk, ha néha alul is maradunk a vias- kodásban. Aggodalomra, felháborodásra csak akkor volna okunk, ha látnok, * L. Acta civitatis Eperiesiensis et evangelicorum Academiam ibidem loci erigere ac fundare attentantuum, Collectio Hevenesiana, t. XXXVIII. Egyetemi könyvtár, Budapest.
