Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1910
9 Nagyságos és Nagytiszteletű Igazgatóválasztmány! Mélyen tisztelt Kartársaim ! Kedves Ifjúság! Ez új iskolai év küszöbén mindenekelőtt köszönetét mondok a mélyen tisztelt Igazgatóválasztmánynak, hogy engemet, mint ez ősi, nagyhírű főiskola legifjabb intézetének szerény munkását a coll. rectori kitüntető állásra megválasztani kegyeskedett; köszönetét mondok az igen tisztelt Kartársaimnak, hogy tanári működésemet a legnagyobb, legkitüntetőbb kartársi elismerésben egyhangú ajánlatukkal részesítették. Hálás szívvel üdvözlöm a mélyen tisztelt Igazgatóválasztmány Elnökségét és Tagjait, kik megjelenésükkel is kifejezést adtak a Collegium iránt érzett érdeklődésüknek és ünnepélyünknek fényét emelik, annak nagyobb jelentőséget adnak; szeretettel üdvözlöm Tanártársaimat és szívem egész melegével üdvözöllek benneteket, kedves Ifjakat, magyar hazánk szép reménységét! Üdvözöllek benneteket részint mint jó ismerősöket, részint mint reményteljes jövevényeket. S habár szeretett hazánk különböző részeiből sereglettetek ide, valamennyiteket csak egy törekvés, csak egy kellemes hozott ide: ismereteket, tudományt szerezve, azokat magyar hazafiúi szellemben tovább művelve, a magyar nemzeti kultúra ápolása és előmozdítása szolgálatában boldogulástokra itt e földön és íidvö- züléstekre a földöntúli életben. Fenséges czél, hazafias kötelesség, nehéz munka ez, mely máról holnapra nem hozza meg a kívánt gyümölcsét, hanem hosszas, fáradságos, göröngyös út ez és csak ernyedetlen kitartás vezet czélhoz. E munka annál könnyebb, biztosabb, alaposabb lesz, minél jobban ismerjük a czélt szolgáló eszközöket. A czél távol van, még el nem értük; az eszközök kezünk ügyében vannak; legfőbbike az ismeretek szerzése: a tanulás. A tanulás tehát nem végczél, hanem eszköz a czél elérésére: magyar hazánk szeretetteljes, önfeláldozó szolgálata minden testi-lelki erőből. Ezeket az erőket itt, e főiskola falai között akarjuk a lehető legmagasabb fokra fejleszteni. Kedves Ifjak! Mindnyájan úgy tudjátok, úgy érzitek, hogy tanulni jöttetek ide a szó nemes értelmében. De teljes tudatában vagytok-e már annak, mit tesz ez: tanulni és hogyan kell tanulni? Bizonyára vannak sokan, vajha valamennyien volnátok, kik legalább ösztönszerül eg teljesítik ebbeli kötelességüket; de bizonyára vannak sokan, kik ennek teljes tudatára még nem ébredtek. Azért és minthogy a ti boldogulástok az ismeretek szerzésében, azokban való haladásában főképpen az eszközök ismeretétől és azok helyes alkalmazásától függ: figyelmeteket néhány perezre a tanulásra akarom irányítani. Beszéde további folyamában a szellemi munka egyik leglényegesebb tényezőjét, a figyelmet fejtegeti, s annak tulajdonságait és mibenlétét, hogy a figyelem tulajdonképpen nem egyéb, mint az öntudatnak mesterséges szűkítése, s mint ilyen ismét abnormális állapotnak nevezhető, mely ellentmond a lelki élet természetes követelményének: a változatosságnak. A figyelem szükséges a képzetek szerzésére; hogy ezek állandóak legyenek és tudatunkba vésődjenek, hogy bármikor könnyen és későbben is felújíthatok legyenek: Coll. Ért. 1910—11. 2
