Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
38 Azonban egy veszteségünk is volt, nem közvetlenül ugyan, hanem csak közvetve; de különösen az öregebb kartársakat fájdalmasan érintette az a régen várt, de mégis lesújtó hír, hogy Hörk József, pozsonyi theol. akadémiai tanár, hosszas betegség és sok szenvedés után február 16-ikán meghalt. Habár az utolsó 13 évben nem tartozott theol. akadémiánk tanári testületéhez, mégis szükségesnek s illőnek tartjuk, hogy róla e helyütt a rendesnél terjedelmesebben megemlékezzünk. Hörk József nemcsak hálás tanítványa s jóindulatú barátja volt főiskolánknak, hanem kiváló s lelkes tanára is, a ki mindig örömmel emlékezett vissza azokra az évekre, a melyeket Eperjesen, mint közbecsülésben álló ember eltöltött s a hol javakorát élve, jó emlékeket hagyva, működött közöttünk. Hörk Eperjesen végezte a főgimn. V —VIII. oszt., itt végezte a theologiát s miután egyideig Losonczon tanárkodott, Felsőpokorágyon pedig lelkész- kedett volt, az 1877. szeptember 1-jén Eperjesre jött s ettől fogva 1896-ig az eperjesi főiskolában működött s itt úgyis mint theol. tanár és dékán s úgyis mint több ízben collegiumi igazgató, jogi, főgimnáziumi s tanítóképzői tanár s illetőleg igazgató, élénk s barátságos modora, pedagógiai tapintata s encyclopedikus tudása által úgy az ifjúság és főiskolai hatóság szeretetét s jóindulatát, mint a társadalom elismerését sikerült megszereznie, hogy ez utóbbi többrendbeli, kitüntető bizalmi állásokat töltetett be vele. Theologiánkon a gyakorlati theologiai tudományokat adta elő, gazdag ismerettel s alapos tapasztalatokkal világítva meg a gyakorlati theologia főelveit. Nagy súlyt helyezett a gyakorlati szemináriumokra, a melyeket igen ügyesen s czélszerűen szervezett. A kezei közül kikerült theologusoknak nem volt nehéz sem az oltár előtt, sem a szószéken feltalálniok magukat, mert Hörk nagy szeretettel s gonddal vezette be őket a formákba is s a legcsekélyebb külsőségre, mint sokszor subjective nagyon fontos s belsőleg is közelről érintő kellékre figyelmeztetve hallgatóit, óva intette azoknak önkényes s könnyelmű elhagyásától, vagy változtatásától. Theol.akadémiánkon jelenleg is szokásos gyakorlati szemináriumok, némi módosítással, tőle erednek. Az eperjesi közönség mint szónokot is kedvelte; beszédeiben nagyobb gondot fordított a külső szerkezetre s elmondásra, mint a tartalomra. Általában a formának s a pathetikus előadásnak kevés oly híve van, mint Hörk József volt. Irodalmilag nagyon szeretett foglalkozni; sokat és sokfélét írt. A szép- irodalomtól kezdve, a történelem s esztétikai kérdések fejtegetésén át a legnehezebb theologiai kérdések fejtegetéséig jutott. Legsikerültebb művei: a „Katechetika", a „Liturgika", a „A sáros-zempléni esperesség története" és „Az eperjesi Collegium története" jellemzik egész írói egyéniségét. Gyűjtő, ki az összegyűjtött anyagot nem tudja egységes történetté feldolgozni; mások nézetét közlő s tolmácsoló, a nélkül, hogy önállóan kiforrt s megokolt nézete lenne. Ha kevesebbet ír s nyugodt kritikával bírálja s egységesen szerves művé dolgozza fel röviden az adatokat, maradandóbb s kiválóbb műveket ír vala. Azonban így is nagy érdemeket szerzett magának, mert sok értékes anyagot gyűjtött össze s adott útbaigazítást annak feldolgozására.
