Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
39 Bármit is írt (ő maga 1896-ig 400-ra teszi czikkei számát), az esztétikailag mindig tisztán, hazafias szellemben s vallásos lélekkel volt írva. Mindig épített, erkölcsileg nevelt s a jó követésére buzdított. O maga igen jellemzően s helyesen, következőleg ír magáról: „Hörk J. szolgálni kívánt a Collegium- nak: beszédeivel, különfélemnnepeken és ünnepélyeken képviselvén a Colle- giumot; mint gyűjtő, a leégett Collegium (1887) érdekében írván, lelkesítvén, gyűjtvén; mint az államsegély ügyében szorgalmatoskodó kérő gyakran kopogtatván a kultuszminisztérium ajtaján; mint az új szervezet egyik előkészítője és életbeléptetője és főleg mint a Collegium egységének egyik megvalósítója, tanítván a Collegiumnak mind a négy tanintézetében és barátságossá igyekezvén tenni az egykor feszült viszonyt a kerület és Collegium között; mint a gyakorlati theologia tanára pedig, nemcsak mint szakíró, hanem katechetikai és liturgikai gyakorlatok és a gyakorlati exegesis megkezdője s új irányba terelője Eperjesen.'1 Tényleg ő is egyike volt azoknak a collegiumi tanároknak s tanulóknak, a kik egész szeretetükkel s lelkesedésükkel az alma maternek szentelték tudásukat, lelkesedésüket s minden erejüket. És mégis elment Eperjesről! A sülyedő hajóról — mondotta — még a patkányok is menekülnek! Theologiánk ügye tényleg oly rosszul állott, hogy végtelen nagy bizalom kellett ahhoz, hogy egy családos és ambicziózus ember a helyén maradjon. Nagy családja aggasztotta s a biztos, jobb fizetés elcsábította. Hiába mondottuk, hogy az a fa, mely valamely földben erősen vert gyökeret s ott szép gyümölcsöket termett, idegen földbe átültetve nem tud többé virágzani s igazán teremni. Pozsonyt nehezen szokta meg, de megszerette, bár a mondásnak igazságát élete végéig érezte. A sok és nehéz munkától és sok aggodalomtól megszabadult immár; teste csendesen pihen a pozsonyi ev. temetőben . . . lelke azonban felkeresi a helyeket, hol egykor jól s boldognak érezte magát, bizonyára felkeresi szeretett főiskoláját is... Emléke áldott legyen és serkentsen ősi Collegiumunk munkás szeretetére! 3. Theologiátikra ezévben 38 theologus iratkozott be, még pedigelsőéves- nek 16, másodévesnek 9, harmadévesnek 7, negyedévesnek 6. Ezek közül azonban januárban egy elsőéves kilépett, míg egy csak a 2-ik félévben jött Eperjesre. Külföldön négy theologusunk tartózkodik, kik közül egy a negyedik évet tölti ott, három pedig hazai tanulmányainak elvégzése után ment ki. Hárman a hallei egyetemen tartózkodnak, egyikük pedig a baseli alumneumban s illetőleg egyetemen folytatja tanulmányait. A theologusok száma nagyon kicsiny; theologiáink nem képesek a szükségletet kielégíteni. Különösen nagy a hiány a tót nyelvet beszélő lelkészekben. Nagy veszedelmet rejt ez magában, mert lelkész híján a szegény és magára maradt nép nem képes ellentállni a kisértéseknek1 s könnyen hűtlenné lesz egyházához, a melynek jótékony gondoskodását nélkülözni kénytelen. Akadémiánk e bajon segítendő, Tájékoztatókat küld mindenfelé, hogy felhívja egyesek figyelmét s buzdítsa őket lelkészi pályára. Sokat tehetnek ez irányban a vallástanár és lelkész urak, a kiket itt is, a veszedelemre való hivatkozással, kérek,.kövessenek el minden lehetőt a baj elhárítására.
