Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
11 ból szentek lettek, még pedig oly bőségben, hogy bízvást pótolták a rómaiaknak azt a sok pogány istenségét, az úgynevezett Theokrasiát, a melytől a keresztyénség eredetileg megvetéssel elfordult; a keresztyénség terjedésével pedig megszűnt a keresztyének között is az új vallás egyik legszebb tétele, t. i. a testvéri egyenlőség, megszűnt pedig különösen akkor, midőn egy kiváltságos rend, a klérus kialakult. A meghonosodott hierarchia teljesen a sülyedés útjára terelte a keresztyén egyházat, mely most már csak vagyon, hatalom, kiváltságok után törekedett, s az egyház Krisztus tanait végkép háttérbe szorítva, kíméletlen, sőt véres harczot folytatott a hatalom terjesztése és az egyház egységének fentartása érdekében. Már e néhány vonás is sejtteti velünk — a mit úgyis tudunk —, hogy mi lett a középkor folyamán az emberiség fejlődését és tökéletesedését legjobban biztosító egyházból, a keresztyénségből. De ne részletezzünk, hanem konstatáljuk azt a szomorú tényt, hogy az emberiség tehetetlenségében és korlátoltságában mindent eltűrni kénytelen volt. Mint minden téren, úgy itt is hatalmas egyéniségekre, világraszóló szellemekre volt szükség, míg végre, sok küzdelem után, sikerült a népeket lethargiájokból fölrázni és új életre kelteni. Egymásután jelentkeznek a héroszok, míg végre Luther Márton hatalmas jellemével, szilárdságával s kiváló szellemi képességeivel eldönti a keresztyén egyház s evvel az emberiség sorsát. Luther wittembergi kalapácsütései, Luther wormsi útja s szavai az egész világot megrendítették s evvel ketté tört az egész emberiség gyalázatát jelentő nyűg, mely évszázadokon át nehezedett a népekre, a szellemet kiölve és minden igaz haladást gátolva. Luther és az ő reformátor-társai a vallásszabadság és evvel a szellem fel- szabadulásának a zászlaját tűzték ki. Mily élet támadt ennek nyomán! A hit és lelkiösmeret szabaddá lettek s föléledtek, a protestáns gyülekezetekben, akárcsak az első keresztyéneknél, mély erkölcsi, tiszta élet honosodik meg, azonfelül pedig az a fenséges eszme jut mindinkább diadalra, hogy az ember Isten gyermeke, a melynek kötelessége, hogy mindinkább tökéletesedjék, hisz az evangélium is mondja: »Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes!“ Istentől félni, Istenben bízni, »Gottesfurcht und Gottestrost“: ezek Luther protestantismusának alapvonásai, a melyek rövid idő alatt az emberiség javarészét áthatották. De a maradiság, a romanizmus nem adta fel a várat, a melyet a reformátió idejében oly hirtelen elveszített. Megindítja az ellenreformátiót s jobb ügyhöz méltó, sohasem lankadó energiával és kitartással minden eszközhöz nyúl, csak hogy régi positióját visszanyerje. Sokáig a hatalom és erőszak fegyvereivel él, majd a viszonyok változtával taktikát változtat: a tanügy révén a tanulóifjúság leikéhez férkőzik, úgynevezett szentegyesületek révén elsősorban a nőket, azután a társadalom többi rétegeit iparkodik megnyerni, olvasókörök, népszövetség, népszerű iratok terjesztése útján szövetkezik a néppel, ügyes jelszó alatt társul a munkásokkal, majd nemzeti színt öltve, befolyásolja a sajtót stb. Szóval a nagy anyagi javak fölött 2’
