Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909
6 ségleteiről és való állapotáról meggyőződjenek. Fichte minden bizodalma azonban a fiatalságban összpontosul. A fiatalság neki is a haza reménysége. Fichte úgy vélekedik, hogy a fiatalság még közel van a gyermeki ártatlanság éveihez, azon évekhez, midőn még a fantázia élénken működik; a mikor is az ember, minden önző és aljas befolyástól menten, könnyen hévül mindenért, a mi a közönséges fölé emelkedik, s lelkesedik mindenért, a mi szépnek és jónak tűnik fel előtte. E fiatalos hév, e fiatalos lelkesedés minden jóravaló ifjúság ismertetője s csak az kívánatos, hogy megmaradjon akkor is, ha majd a fiatalság zománcza leesik. Szóval, a fiatalos lelkesedés ne szűnjék meg az évek hatása alatt. Azért iparkodjék mindenki fiatalságának nemes lelkesedését megtartani ; ragadja meg ezt az égi lángot, nemesítse sok tanulás útján szerzett tudás által; akkor megkapja belőle azt, a mit minden ember legfőbb ékességének tartunk: a jellemet. Ekkor azután öregedhetik az ifjú, az évtizedek elmúlhatnak fölötte, keze, térde reszketni fog már, de az ő szelleme mindig képes lesz megifjúlni, s jelleme minden ingadozás nélkül meg fog állani minden kísértéssel, minden támadással szemben. így lesz az ifjúból ember, a ki, minden körülmények közt, az eszmék és elvek magaslatára képes fölemelkedni; így lesz az ember a közjónak igaz őre, a kire minden honfitársa bizalommal tekinthet. Fichte beszédeinek hatása alatt egész sora támadt a lelkes hazafiaknak. így többek közt a németek egyik legkiválóbb szabadságköltője, Körner Tivadar, a kinek »Aufruf an mein Volk“ czímű lelkes költeménye a már halomra gyűlt zsarátnokot végre lángra lobbantotta. így támadt a német öntudat és energia ismét új életre. De nekünk nem kell a messze távolból hozott példával beérnünk: hisz — sajnos — saját hazánkban, saját nemzetünkön is igen sokszor mutatkoztak az elernyedésnek, az elaléltságnak szomorú tünetei, a melyekből csakis óriási megfeszítés útján és óriási áldozatok árán lehetett felrázni a nemzetet. Az elernyedésnek legtanulságosabb példáját szolgáltatják az 1848-iki szabadságharcz előtti szomorú állapotok. Sokáig tartott a küzködés, sokáig vergődött a nemzet, míg végre a márcziusi ifjak, különösen Petőfi Sándor »Talpra magyar“-ja, újra életet és lelkesedést öntöttek a nemzetbe, új energiát adtak izmainak; s a megújhodott nemzet, a lángelméjű Kossuth Lajos vezetése mellett, a világtörténelemben páratlanul álló csodatetteket művelt. Kedves ifjúság! Úgy a német, valamint a magyar történelemből vett példa nektek is szolgálhat tanulságul, bármely pályán vagytok is. Bárcsak megszívlelnétek azt, a mit Fichte mond; bárcsak minél gyakrabban, minél sikeresebben kiizdenétek le a bennetek is oly gyakran érvényesülő nehéz- kességi erőt; bárcsak e harczot, a melyet saját magatokkal minduntalan kell megvívnotok, mindenkor győztesen vívnátok meg! Ha ez így lesz, akkor ti nem fogtok irtózni a komoly és kitartó munkától; akkor ifjú lelkesedéssel párosult energiátok végig fog kisérni az egész életben s ti öregkorotokban is fiatalok lesztek. így valósítjátok meg a legnemesebb értelemben a költő jeligéjét: »Munkásság az élet sója, a romlástól mely megóvja".
