Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1909

7

Petőfi „Talpra magyar"-ját ismeri mindenki; márczius idusán el is szavaljátok, meg is van tüntető hatása; a márcziusi hazafias ünnepély elmúlik azonban s ezzel eltűnik észrevehető hatása is. Kedves ifjúság! Ne ilyen múló legyen e dicső költemény hatása! A „Talpra magyar'1 legyen szent jeligévé, a melyet ti ne is annyira hangoztassatok, mint inkább, szívetek mélyébe zárva, buzdításul és serkentőül használjatok kötelességeitek teljesítése közben. Mert a magyar csak így lesz boldog, ha a nemzet minden tagja folyton résen van, folyton talpra áll. „Talpra magyar, hí a haza!" Igenis, hí a haza, de nemcsak márczius idusán, hanem mindennap! A „Talpra magyar" serkentsen arra, hogy az év minden részét, a nap minden óráját, ez ősi intézet falain belül és azokon kívül odaadással s okosan felhasználjátok, mert az intézet kötelékében eltöltött évek csak így fognak mély nyomokat hagyni úgy lelketekben, mint elmétekben.

Tehát ne vádoljátok sem a családot, sem a társadalmat, ne hivatkozzatok a korszellemre, hanem, magatokba szállva, magatokban keressétek a hibát s saját gyarlóságtokat küzdjétek le mindenekelőtt. Csak így lehettek ti majd derék polgárai e sok, belső és külső ellenség által zaklatott hazának; csak így fognak majd a család, a társadalom ellen hangoztatott kifogások önként eltűnni s ti örömmel gondoltok majd vissza ez ősi Alma Materre, a mely titeket az életre előkészített; sőt ti is szívesen fogtok be- állani azok közé, a kik, e főiskola falai közül kikerülve, a hálás volt tanítványok légióját teszik.

De a Fichte és Petőfi műveiből merített, nemes gondolatok és az azokhoz fűzött elmélkedések a pártfogóknak és tanároknak is szólnak, mert mi is emberek vagyunk. Azért méltán felsóhajtunk: bárha a collegiumi elöljáróság és pártfogóság a neki kijutott vezetésben soha el ne lankadna s követné mindenkor azok példáját, a kik határtalan lelkesedéssel és kitartással főiskolánk fejlődéséért és haladásáért sikraszállottak; bárha a főiskola szellemi és erkölcsi tőkéjét tevő tanári-karnak mindenegyes tagja tudatában lenne annak, hogy az ősöktől az intézetre átszármazott, szabad és fenkölt szellemet minden salaktól menten leginkább ő van hivatva nemcsak megóvni, hanem fejleszteni is. Adja a Mindenható, hogy a tanári-kar nemes törekvését és munkáját a legnagyobb siker koronázza, és hogy magasztos útjáról soha le ne térjen.

A Collegiumot glóriaként övező nimbusz mindnyájunkra, elöljáróságra, tanári-karra és ifjúságra egyaránt szórja a dicsőség sugarait; legyünk mi mindnyájan mindenkor méltók e dicső fénysugarakhoz!

Ily gondolatok által vezérelve, ily érzelmektől áthatva, van szerencsém a Collegium mind a négy tanintézetében az 1909—10. tanévet megnyitódnak nyilvánítani."

Szeptember 20-ikán indultak meg a coll. főgymn. államsegélyének felemelésére vonatkozó tárgyalások; a kormányt dr. Mázy Engelbert képviselte, a Collegium részéről dr. Schmidt Gyula coll. felügyelő, Szutórisz Frigyes coll. igazgató, dr. Flórián Károly coll. pénztáros, a főgymnasium részéről Gömöry János coll. főgymn. igazgató vettek részt a tanácskozásban.