Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1908
11 ságok adják meg a kulcsot a múlt nagy korszakainak megértéséhez.» «A természet ez új felfogása átalakítja a gyakorlati életet. A vagyonfelosztás, az általános szavazati jog, a szabadságok és kötelességek egyenlősége bírd előtt, a kaszárnyában és iskolában, a kiváltságoknak fokozatos megszüntetése, a gazdasági kérdésnek előtérbeállítása mind e világfelfogás következménye.» Valóban új föld és új ég ez, a melynek középpontja nem a minden- séget átható szerető és gondviselő Isten, hanem maga az ember. Az elbizakodott ember, a ki reméli, hogy eszével a természet szentélyének eddig zárt ajtaját felnyitja és a természet titokzatos erőit hatalmába kerítheti. A XIX. század elején valóságos örömmámorban úsznak az ész fanatikusai. A franczia jakobinusok az ész istennőjének tiszteletére már előbb istenitiszteletet rendeznek. Hovatovább irgalmatlan ridegséggel támadják, bírálják a keresztyén világnézetet, tagadják annak létjogosultságát. Nemcsak a hit dogmáit tagadják, hanem magát a vallást is. A természet munkájában, alkotásaiban ne keressük, de nem is találjuk meg a bölcs világrendező kezét. A termesztő erők össze- mérkőzésében a hatalmasabbá, az erősebbé a győzelem. Éppígy az emberi társadalom alakulásai, az egyes népfajok kultúrája, sőt az egész emberiség fejlődése a létért folyó küzdelem eredménye. E materialis felfogás szerint nincs jó és rossz; nincs bűn és bűnhődés; nincs önfeláldozás, nincs szeretet. Kartársak! Ifjak 1 Kétségkívül az emberi értelem a természet tanulmányozása folytán nagy eredményekre jutott. Ez eredmények azonban egyrészt olyanok, hogy azokat idegenkedéssel, aggodalommal kell fogadnunk. Aggodalommal, nemcsak azért, mert mai kultúránknak alapját támadják meg, hanem mert e világfelfogás uralomrajutásától féltjük az európai kultúra jövőjét, mert e felfogásban az európai kulturnépek degeneráltságára kell következtetnünk. Ám a tudomány vizsgálódásainak határai ma már többé-kevésbbé tisztázva vannak. Tudásunk tárgyát csak az képezheti, a mit érzékeinkkel felfoghatunk. Kant szerint az ismeret tárgya csak az lehet, a mi térben és időben van. A materialis felfogás következetesen előanyagról beszél Nos hát, fogadjuk el ez elnevezést. Magának az anyagnak ismeretében óriási haladást tettünk, sőt mondhatjuk, hogy, a jelekből ítélve, e téren még csodálatosabb, még meglepőbb fölfedezésekre van kilátásunk. De kötve hiszszük, hogy a tudomány az élet nagy problémáját képes lesz valaha megoldani. Hogy hány millió sejt együttes munkája alkotja az emberi szervezetet, hogy az első tavaszi napsugár mily chemiai hatások folytán borítja lombba az erdő fáját, a tudomány előtt nem ismeretlen többé; de hogy az előanyag, nevezzük azt baktériumnak vagy embernek, hogyan áll elő, — előttünk, mint eddig, úgy ezentúl is rejtély marad. A modern tudomány nagy vívmányai előtt meg kell hajolnunk, de viszont azt is el kell ismernünk, hogy e tudománynak is megvan a maga birodalma, a melynek határait büntetlenül át nem lépheti. A tudományos ismereteknek egységbe foglalása minden idők philosophiájának ideálja volt. Ez csábította és csábítja ma is a materialistákat arra, hogy a lét minden nyil- vánulását egy alapelvből, az anyagból magyarázzák meg. A materialista élet- és világfelfogás romboló hatását azonban, sajnos, ma már nagyon is érezzük. Mert valamely életelv egészen más a theoriában s más, ha testet ölt. 2*
