Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1908

10

teszszük, tulajdonképpen őseink példáját követjük, a kik a múlt idők vérzivatarai között e szent helyen találtak vigaszt s gyűjtöttek erőt a további küzdelemre. Nekünk, a kik látszólag nyugodt és békés időket élünk, nagy okunk van ez erőgyűjtésre és önmagunk megvizsgálására. A keresztyén világ- nézlet megpróbáltatás előtt áll. S e küzdelem nagy és komoly voltát semmivel sem bizonyítjuk jobban, mint hogy ha tovább foglalkozunk azzal a szép kérdéssel, a melyet az ifjúság érdemes szónoka itt felvetett.

A természet szépsége lelkűnkben harmóniát teremt, fensége és végtelensége szent és magasztos érzéseket kelt, a természet törvényeinek követése jobbá és nemesebbé tesz bennünket.

Az ember, a természet e fenséges remeke, azonban nem elégszik meg e néma csodálattal, igyekszik megérteni a természetet és úrrá lenni a felett. S habár évezredek múltak el, míg az ember a tűz feltalálásától az ismeretlen világrészek fölfedezéséig és naprendszerünk megértéséig eljutott, e nagy munkájába nemcsak hogy bele nem fáradt, hanem újult erővel tört nagy czélja felé. Az újkor elején a reformatio proklamálja a szabadvizsgálódás elvét, megszabadítja a dogmák béklyóiban vergődő emberi elmét a földi tekintélyektől. Az emberiség lángelméi ettől fogva bámulatos energiával, törhetlen akaraterővel kutatják, igyekeznek megérteni a lét nagy titkát. E munkájuk nem a középkor tudósainak hiábavaló munkája többé. Nem elégszenek meg a meglevő ismeretek rendszerbe foglalásával. Aquinói Szent Tamás helyét a Keplerek, Newtonok, Kopernicusok és Galileik foglalják el. A természet imádata úrrá lesz az emberek felett. Verulami Bacontól Rousseauig és azontúl napjainkig mind fokozottabb mértékben fordul az emberek figyelme a nagy természet felé. A középkor tudósainak szőrszálhasogató fejtegetései a purgatorium belső berendezéséről nem a tudomány kérdései többé; ellenben a természet egy-egy rejtélyének felfedezése lázba ejti a művelt világot.

A tudomány vizsgálódásaiban nem riad vissza a lehetetlentől sem; részeire bontja, elemzi a természet minden productumát, nem kíméli magát az embert sem. «A naprendszerek, a mi földünk összesűrűsödő gázokból és gőzökből minád századok folyama alatt egy felismert természeti törvény bakkényszere folytán keletkeztek. A föld kialakulásában a vulkánoknak, a vízözönöknek, a kataklysmáknak csekély részük van ; a névtelenek és észrevétlenek műve ez: a homokszemé, a melyet a forrás számlálhatatlan napokon át gördít tova, a korallszikláé, a melyet az ázalagok, a tenger fenekén lakó szorgalmas, apró nép munkája szárazfölddé alakít. Az ember sem az többé, a minek a régiek hirdették, az emberi szervezet nem egyéb, mint lánczolata a sejteknek, a mely ma ember, holnap fűszál, vagy rovarcsáp, minden csak sejt, sőt még maga az a szürke anyag is, a mely alapját képezi lelki életünknek » A sejtek millióinak élete és munkája az ember élete és munkája; az élet és halál művei egy láthatatlan állatvilágra vannak bízva. A természet ez új felfogása átalakítja a tudományokat. «A történet nem csupán a királyok, hadvezérek és a föld hatalmasainak vallomásaiból idézi fel a múltakat, hanem elmegy az elfeledett sírok tömege közé és igyekszik megérteni suttogásukat. A népfajok szelleme, a kisemberek élete, a rejtett szenvedélyek és nyomom-