Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
190 a nemzeti é$ vallási eszmék szolgálatában és a jövendő dicsőségéért való imádkozásban és munkálkodásban. Ti pedig, nagy szellemek, vértanú őseink, nagy eszmék mártírjai, ne hagyjatok el sohasem! Mint Csaba vitézei a hadak útján, szellemihletéssel keressetek fel, ha veszélyben van a haza, a vallás, a miért életet áldoztatok. Ti örökkévalók vagytok nemzeti és egyházi életünkben. Templomainkban a ti életetek fényénél gyújtunk új szövétneket. Ne engedjétek, hogy emléketek megőrzése csak tétlen merengés legyen. Lánglelketek, szenvedéstek, halálotok hevülésben tartsa mindig lelkeinket, hogy növekvő fénynyel világoljon a haza és a vallás iránti hűség mindenütt. Az Istennek pedig legyen hála, a ki diadalmat, dicsőséget és örökkévalóságot adott néktek a mi urunk Jézus Krisztus által. Ámen.» ____s____ E zután a vegyeskar Mozart «Imá»-ját adta elő, melynek elhangzása után Zelenka Pál, a tiszai ev. egyházkerület püspöke, az oltártól a gyülekezetre áldást mondott és a lélekemelő, minden izében megható istentisztelet a gyülekezet énekével végződött. Innét a közönség a Collegium északnyugoti sarkába elhelyezett emlékmű és a díszsátor elé vonult. A Collegiumot zászlók és fenyődísz ékesítették. A nagy collegiumi épületnek északi- és nyugati oldala előtt elterülő térségre már az istenitisztelet tartama alatt felvonultak testületileg az eperjesi iskoláknak növendékei és egyes egyesületek, némelyek saját zászlaik alatt: a Collegium négy intézetén kívül (a joghallgatók Thököly-zászlójukkal közvetlenül az emlékmű előtt foglaltak helyet), az angolkisasszonyok vezetése alatt álló Sancta Mária leánynevelő-intézet növendékei, a kir.-kath.főgymn., a gör. kath. tanítóképző-intézet, az ág. h. ev. elemi és polgári iskola, az Eperjesi Ipartestület. A díszes vendégsereg, Tahy József alispán és collegiumi h. felügyelő vezetése mellett, a szép rendben felállított ifjúság közt elvonulván, a díszsátorban foglalt helyet. A Collegium h. felügyelője és br. Prónay Dezső egyetemes felügyelő mellett elhelyezkedtek az országgyűlés és a kormány képviselői, dr. Vályi János g. kath. püspök, Zaborovszky Béla r. kath. prépost-plébános, Berzeviczy Albert a Tud. Akadémia elnöke, az ev. és ref. egyházkerületek fejei és képviselői, a vármegyék és városok, a róm. kath., gör. kath., öv. és izr. egyházközségek, a város, a fő- és egyéb iskolák, a hivatalok stb. képviselői és a vértanúk leszármazói. A sátor előtt is számos küldöttség és előkelő vendég foglalt helyet. Erre kezdetét vette az ünnepélyes leleplezés. Bevezetésül a collegiumi ifjúság — Kapy Gyula tanítóképző-intézeti tanár vezetése mellett — karéneket adott elő. Majd Tahy József alispán, mint a collegium h. felügyelője, a következő lendületes beszéddel nyitotta meg a leleplezési ünnepélyt: „Mélyen tisztelt vendégeink! Tisztelt ünneplő közönség! Kétszáz évet meghaladó idők szomorú emlékei vonulnak el lelki szemeink előtt e pillanatban, a midőn itt egybegyűltünk, hogy kegyeletünk adóját leróvjuk azon nagymultú honfitársaink emléke iránt, a kiknek nemes vérét a zsarnoki
