Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907

188

írás mondja: «szükség lenni hasonlásoknak is, hogy a kik állhatatosak, megismertessenek.» (1 Kor. 11. 19.) Ebben a küzdésben a nemzet fennmaradását és jövendőjét csak nagy áldozatok biztosíthatják. Fel a magasba a nemzet igazaiért és a saját vallásos meggyőződésükért halálba menő nagy lelkek ön- feláldozása emeli az emberiséget. Ne panaszkodjunk, ne zúgolódjunk ezért. A szellemi életnek örök törvénye, a golgotái kereszthalál is azt bizonyítja, hogy a küzdelemben mindig a legnemesebbeknek kell elvérzeni, mert csak azok lehetnek megváltók és örök példaadók, a kikre Isten lelkének ereje kettős mértékben száll le, a kik saját életük dicsőségénél és boldogságánál többre becsülik Isten országa örök eszméinek a diadalát. Isteni végzés, hogy az utódok lelkét a köny és véráldozatok, a nagy szenvedések, a nagy bánatok és a nagy emlékek forraszszák össze. Jézusnak és követőinek azért volt töviskoszorú a glóriája, hogy a töviseket mindazok érezzék sziveikben, a kik megértik áldozatukat, a kik lélekben egybefonnak velük.

Oh legyen áldott az isteni gondviselés, hogy a Jézus nyomdokain a válságos időkben önfeláldozó férfiakat támasztott közöttünk, a kik a sírig tartó hűség példaadó hőseivé váltak. Erős bizonysága ez annak, hogy még nagy hivatásunk van a jövendőben, mert az a nemzet, mely örök életre méltó férfiakat nevel, halhatatlan.

Oh legyenek áldottak a vértanúk, a kik a hit és hazaszeretet keresztjét önmegtagadással hordozták, mint cirénebeli Simon a Jézusét, s vallásos meggyőződésükért készek voltak a töviskoszorú és a mártírhalál elszenvedésére. Önfeláldozásuk erős bizonysága annak, hogy a nagy áldozatokra buzdító fenséges és magasztos lelkesedés mindig a hitből és hazaszeretetből származik; a hit és a rendíthetetlen hazaszeretet a mértéke az ember erkölcsi nagyságának és értékének; erős bizonysága annak, hogy a mi evangélikus egyházunkban a vallásnak és a hazaszeretetnek egy oltára van és a két égi tűz egy lángba olvad egybe a szivekben. Büszkék vagyunk vértanúinkra. Velük értékesebb lett a magyar föld, nemzeti történelmünk és Istennek országa. Ihletésül veszszük át hitvallásukat: «Testet, hírt, nevet, kincs-, nőt, gyermeket, hadd vigyék tőlünk, velük mit sem vesztünk, mennyországunk megmarad.» (Luther éneke.)

II.

De Jézus igaz követőinek, a vértanúknak nemes önfeláldozása nemcsak a múlt idők dicsősége, hanem átragyok a jövendőbe is. A nemzet és az egyház életében a jövendő erőssége a múltak emlékein épül fel. Minden áldozat szellemi magvetés a következő lelki aratásra. A nagy eszmékért szenvedők minden időknek hérosai, mint Jézus. Szellemük vezető tűzoszlop a borús utakon a dicsőség felé. Erényeik a nemzet kincseihez tartozó és nemzedékről-nemzedékre átszálló örökségek. A kik gonosz időkben a maguk boldogságára korán születnek, a vértanúknak önfeláldozása az utódok életében dicsőül meg.

Megőriztük-e a szeljemi örökséget ? A hazaszeretet izzó tüzével, lángoló lelkesedéssel, a hitünkről való evangyéliomi bizonyságtétel imádságával és önfeláldozásra való készségével áldozunk-e oltáraink mellett az ünnepeken és a munka idejében ? Készek vagyunk-e a Jézus követésében egész életünket