Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
187 másra való hatásában, a múltak szent hagyományainak őrzésében és a jövendő dicsőségéért váló imádkozásban és munkálkodásban. Lelkesedni, hűséget fogadni és Istent dicsőíteni jöttünk össze e templomban. Lelkesedni, mert a múlt idők visszaverődő fénye világítja meg a jövendőt. Istent dicsőíteni, mert minden önfeláldozás a lelkekben elrejtezett isteni erők bizonysága és Isten azokban dicsőíti meg magát, a kik a Jézus eszméiért, az emberiség legnemesebb javaiért áldozzák fel életüket. És hűséget fogadni jöttünk össze, mert senki nem él ő magának és senki nem hal ő magának; ha élünk is, az Úrnak élünk, ha meghalunk is, az Úrnak halunk meg. (Róm. 14., 7.) A nagy lelkek mindig a Jézushoz való felemelkedésben keresték az élet eszményi czélját és hivatását. A mi vértanúink élete is a Jézus követésében dicsőül meg. Örök időkre szóló hivatást kaptak a Jézustól. Egyházunk és nemzetünk sorsában a hit- és hazaszeretet prófétái és vezető Géniuszok. Életük annak a nagy igazságnak a bizonysága: Jézus igaz követése nemes önfeláldozás: 1. a nemzeti és vallási örök eszmékért és 2. a jövendő dicsőségéért. Ez a vezéreszméje ünnepelésünknek. I. Az isteni gondviselés csodálatra méltó módon szövi a nemzetek és egyházak sorsát. Milliók együttérzésében és közös törekvésében nyilatkozik meg a nemzeti Géniusz. Milliók hithűsége és áldozatkész munkássága építi Istennek országát. De a válságos időkben az isteni eszmék nagy hatása, egyházak és nemzetek sorsa a földön igen sokszor egyes lelkek hűségétől és önfeláldozásától függ. A válságos idők a nemzet erejét az egyesek hűségében teszik próbára. Ha a nehéz időben azok, a kiknek kortársaik között kiváló sors jut osztályrészül, a kiknek üldözésében az ellenség az egyházat s a nemzetet akarja megtámadni és keresztre feszíteni, éltüket féltve, ingadozók, hitehagyók és a nemzeti törekvéstől elpártolok, nemzedékek végtelen sorozata lesz kishitűvé. Míg a vallásért és a hazáért való minden nemes szenvedés és önfeláldozás, mint a kereszthordozó Jézus igaz követésére való fenséges példaadás lélekerősítő hatalommá válik, isteni hivatásunk nagy czéljait, az eszményi élet nagy dicsőségét, az igazság győzelmébe vetett hit nagy erejét bizonyítja. Minden vértanú, még a legkisebb is, ezerek lelkét erősíti meg. Szenvedéseik emlékezete mindnyájunktól áldozatot követel, hogy hazaszeretetünkben mi is hűséggel virrasszunk szenvedő édesanyánk, hazánk sorsa felett, s ha kell, életünket adjuk eszményeinkért. A történelem tanúsága szerint a nagy szenvedések óvják meg az elernyedéstől, a halálos álomba merüléstől a nemzeteket. Fel a magasba, mély szakadékokon és viharfelhőkön át vezet az út. Czélhoz csak az ér, a ki vissza nem riad a veszélyektől. így van ez a szellemi életben is. Az örök jogokért szüntelen küzdés, erőfeszítés a nemzetek és egyházak sorsa. Rendkívüli válságok teszik próbára a nemzet erejét s a hazafiak hűségét. A mint a Szent24*
