Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1907
186 Borsody Károlyné, Bretz Rózsi, Chotvács Anna, Csengey Gusztávné, Emmert Ilonka, Frenyó Lajosné, Gerhard Béláné, Halbsch Gusztávné, Hajdú Anna, Hartmann Albertné, Hennel Ilona, Holénia Béláné, Húsz Edith, Jelenik Emma, Késmárszky Gizella, Kleiner Irén, Kriebel Berta, Ludmann Paula, Maurer Anna, özv. Mayer Gézáné, Milder Károlyné, Molitorisz Istvánná, Morótz Karola, Mojzes Miklósné, Palecskó Irén, Peskó Ödönné, Raab Jánosné, Raisz Mariska, Schütze Rózsi, Slajchó Mihályné, Teltsch Kornélné, Thrór Lenke, Várkoly Szeréna, Weiszer Ilona, Wenczel Jolán, Vogel Béláné, Wallentínyi Samuné, Zavatzky Ilona. Urak: Adriányi Géza, Bakay Kálmán, Buchalla Berthold, Krieger Mihály, Kurek Pál, Makoviczky Emil, Linczényi Lajos, Schwartz Mátyás, D. Szabó György, Szenes Gyula, Weisz Gusztáv. Az orgonakisérettel előadott ének mély hatást tett és igen sikerült volt. — Utána {borbély Géza eperjesi lelkész lépett a szószékre és a következő, rendkívül hatásos, szép beszédet mondotta: Alapige-. Márk. 8., 34—35. «És mikor előszólította volna a sokaságot az ő tanítványaival egybe, monda nékik: Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztét és úgy kövessen engemet. Mert valaki akarja az ő lelkét megtartani, elveszti azt; valaki pedig az ő lelkét én érettem és az Evangyéliomért elveszti, az megtartja azt.» Tisztelt ünneplő közönség! A kegyeletes visszaemlékezésnek áhitatos óráiban égi jelenések suhannak át lelkűnkön. Hazafias érzéseink hymnuszba csendülnek össze. Hitünk magasan szárnyal az égi útakon. Szellemvilágunkban a lelki feltámadás és új életre- kelés csodái ismétlődnek. Sírjaikból kiszállnak a vértanúk, a rendíthetetlen hazaszeretet és mély vallásosság mártírjai. A Jézus keresztfája alatt diadalmenetben egyesülnek a vallási- és nemzeti eszmék többi hőseivel. És a míg égi fény veszi körül a halhatatlanokat, körükben úgy érezzük magunkat, mint János apostol, a ki látomást látva, elragadtatással hirdeté: «És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt és a könyvek meg- nyittatának; és más könyv is nyittaték meg, mely az életnek könyve és meg- ítéltetének a halottak azokból, melyek a könyvekbe irattatak vala, az ő cselekedeteik szerint.» (Ján jel. 20., 12.) Nagyjelentőségű az élet könyvének felnyitása, a kegyeletes visszaemlékezés, mert nemzeti és egyházi életünk egységes életfolyamat, mely az egymást felváltó nemzedékeknek benső gondolat- és érzelemközösségéből és fokozódó hűségéből gyűjti erejét. Minden lelki nagyság a jövőbe átvilágító fény és azok, a kik a szenvedésben a maguk életharczát vérük hullásával nemesen vívták meg, minden időknek lelkesítő prófétái. Emlékük hatalom, erőforrása a nemzeti lelkesedésnek és a hithűségnek. Nagygyá, vallásossá s a szenvedésben kitartóvá a nemzetet, Isten a mártírok önfeláldozásával neveli. A mártírok sírja és emléke a hűségfogadás oltára. Csak ott egészséges a szellemi élet, a hol folytonos gazdagodás van az együvétartozó lelkek egy
