Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1906
13 Az ág. hitv. ev. theologia Otthona az iskolaév elején lett a közhasználatnak átadva. A kétemeletes épület a modern hygiénének minden tekintetben megfelel Az egész épület vízvezetékkel, fürdőszobákkal van ellátva; hogy az épület minden tekintetben megfelel, elég bizonyíték az, hogy nagyon kevés theologus volt beteg. 2. A Collegium összes szegény tanulóit gyógykezeltem, kik közül a theologusok és képezdészek ingyen gyógyszert kaptak, a gymnasium tanulói közül csak azok, a kik teljesen szegények voltak. Gyógykezeltem : joghallgatót ......................... 47, t heologust............................ 21, t anítóképezdészt................ 76, gymn. tanulót...................... 63, ö sszesen 207. A legtöbb betegség gyorsan múló volt: torokgyuladás, gyomorhurut, bélhurut, szemkötőhártyahurut, zúzott seb, foghúzás, közép-fülgyuladás, szemárpa. Fertőző-betegség nem fordult elő. Halálozás nem volt. Űjraoltásra kötelezett tanulókat beoltottam 51-et. Tornamentességi bizonyítványt csak azok kaptak, kik testi vagy szervi hibában szenvedtek. Tornánál és játékdélutánoknál baleset nem fordult elő. Orvosi bizonyítványt 81-et állítottam ki. Tantermek, internátusok megfelelőek és tiszták voltak. A collegiumi convictus mindig a legnagyobb rendben volt. Ételek jók és mennyiségileg megfelelők. A gymnasium összes osztályaiban — a miniszteri rendelet értelmében — alkoholellenes előadásokat tartottam. A húsvéti szünetek után az előadások délelőtt egyfolytában lesznek tartva, a mi— az eddigi észleletek szerint— semminemű kártékony befolyással nem bir a tanulók egészségére. Eperjes, 1907. május 15. ÜR. HoLÉNIA GYULA collegiumi orvos. Még a múlt tanévben merült fel az az eszme, hogy a Caraffa által ártatlanul kivégzett eperjesi vértanúk emlékének megörökítése czéljából márványtábla helyeztessék a collegiumi épület azon oldalára, mely az akkori vesztőhelyre néz. Az emléktábla költségeinek fedezésére gyűjtőívek bocsáttattak ki és az eredeti terv az volt, hogy a táblát a Thököly Imre hamvainak hazahozatala alkalmával rendezendő ünnepélylyel együtt fogjuk leleplezni. Az falkotandó emléktábla iránti érdeklődés azonban oly nagy volt, hogy ennek megfelelően méltónak tartotta a collegiumi elöljáróság azt, hogy nagyobbszabású emlékművel örökítse meg a vértanúk emlékét. Ennek keresztülvitelére egy bizottság küldetett ki, mely újabb felhívással fordult a magyar közönséghez. E felhívás a következőképen szólt:
