Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905
16 bizottságnak alelnökévé is nevezte ki és ilyen maradt az egészen az 1874 -1876-ik években bekövetkezett jogtanulmányi és vizsgálati rendszer változásáig. 1864. július hó 16 ikán harmadízben választotta meg a Collegium párt- fogósága a teljes jogok tanárává, és pedig mint a magyar és osztrák polgári büntető- s váltó- és kereskedelmi-jogok tanára működött. Működött pedig azon idő alatt dr. Vécsey Tamással, a római jog- és a politikai tudományok nyilvános rendes tanárával, továbbá Tillisch János theologiai s Vandrák András és Herfurth József főgimnáziumi tanárok közreműködésével, mely időszak alatt sikerült nekik a joghallgatók számát másfélszáznál is többre emelni! Minthogy azonban az ügyvédséget mint jogtanár is folyton gyakorolta, sőt az 1861 év óta ismét mint váltójegyző is működött, túlságos elfoglaltságára való tekintettel, az 1867/8. tanév befejeztével a jogtanári pályáról ismét lemondott. Az 1869. évtől kezdve azután tevékeny tagja és előadója volt az akkor végkép megalakult «Sárosmegyei ügyvédi egyletének. Főleg az ügyvédi és királyi közjegyzői rendtartásokat tárgyazó törvényjavaslatok kérdésében készített ő terjedelmesebb és az illető központi szakbizottság által is méltányolt észrevételeket és véleményeket. Azokkal csaknem egyidejűleg részletes javaslatokat is terjesztett ő fel a kir. igazságügyminisztériumhoz az 1868. évi polgári törvénykezési rendtartás kormányilag is czélbavett módosítása tárgyában. S mint a több mint 1500 megjelent tagból álló 1870-ik évi első országos jogászgyűlésnek tagja, 10 tag által aláírt többrendbeli indokolt indítványt terjesztett be; névszerint egyet «az igazságszolgáltatásunknak haladék nélkül kivihető reformja», s egy másikat «a nemzetek háborújogának korlátolása tárgyában». Sőt meg nem állhatta, hogy annak a jogászgyűlésnek 1870-ik évi szeptember 30-ikán tartott harmadik és utolsó teljes ülésében síkra ne szálljon egyik szakosztályának abbeli indítványa ellen, hogy: «a magyar jogászgyűlés kijelenti, miszerint a jogtudomány és a jogtanulmány érdeke kívánja, hogy jogi iskolákat csakis as állam állítson fel; hogy a vidéki jogiskolák az egyetemi jogi és államtudományi fakultásával egyenlősíttessenek; s hogy az alsóbb minőségű silány jogiskolák az országban sehol ne tűressenek. Végül, hogy a jogakadémiákon a szükséges bölcsészeti és történelmi tudományok számára tanszékek állíttassanak fel.» E rögtönzött s nagy hatással, csaknem egyhangúlag elfogadott beszéde az 1870-ik évi magyar jogászgyűlés Évkönyvében (319-325. 1.) olvasható. Az 1872. évben a «Sárosmegyei ügyvédi egylet» elnökének választották s az maradt mindvégig, t. i. az ügyédi-kamarának az 1875. év elején történt szervezéséig, s mint ilyen, az ügyvédi-kamarának szervezésében is jelentékeny részt vett, sőt annak ügyrendjét is ő dolgozta fel. Azalatt, t. i. az 1873. év elején, a maga részéről is kidolgozott és adott be a kir. pénzügyi minisztériumhoz egy terjedelmesebb javaslatot «az állam bélyeg- s illeték-jövedelmeinek a honpolgárok minden érezhető megterheltetése nélkül» évenkénti több millió forinttal is, de mindenesetre legalább néhány százezer forinttal haladék nélkül történhető biztos növelése tárgyában, s azonfelül külön észrevételeket «a bélyeg és illetékek, valamint a.díjak iránt fennálló szabályok módosításáról» szóló akkori törvényjavaslat tárgyában.
