Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1905
17 A mint pedig a jogakadémia, az 1874. évi jogtanulmányi és vizsgálati rendszerváltozásra bekövetkezett két évi szünetelése után, az 1878. évben újból megnyílt, sőt az 1879. év nyarán négyfolyanuívá is szerveztetett, a colle- giumi pártfogóság, a magyar és osztrák polgári-jog, s a polgári peres és nem-peres eljárás és a bányajog tanárává ismét és pedig ezúttal negyedízben választotta, sőt azóta mint jogkari dékán is tőle telhetőleg előmozdította a ma felvirágzó jogakadémia ügyét. Jogtanársága mellett a még az 1861. évben fel- éledett váltójegyzőségét is folytatta s a mennyire ideje engedte, gyakorolta az ügyvédséget is, mivel meg volt győződve arról, hogy csak az lehet a tételesjogok teljesen megfelelő tanára, a ki egyszersmind azok alkalmazásában is jártas. Hogy őt az ügyvédség együttes gyakorlásában nem háborgathatták, azt a kir. legfőbb ítélőszék, egy nagyváradi eset alkalmából, az 1880. évi június 3-ikán 4876. sz. alatt kelt végzésében mondta ki azzal, hogy a «jogtanári hivatal, a tárgynál fogva, melylyel foglalkozik és az időnél fogva, melyet igénybe vesz, tárgyilag véve sem összeférhetlen az ügyvédségi gyakorlattal». így aztán, mint az itteni ügyvédi-kamarának tagja, annak tárgyalásaiban az utóbbi időszakban is tevőleges részt vett. Akkép történt az 1880. évben, hogy midőn az itteni ügyvédi-kamara, a kir. igazságügyi miniszter által, a kir. táblák deczentrálizácziójának mikénti keresztülvitele iránti véleményadásra felhivatott, mint az e végett kiküldött háromtagú kamarai bizottságnak egyik tagja, főképen ő dolgozta ki az e tárgyban 1880. évi július 30-ikáról felterjesztett és nyomtatásban is közzétett részletes kamarai véleményt. S a mint az 1861/62. tanévben a büntőjogot s a váltójog alaptanát a maga hallgatói számára összeállította, épp úgy járt el az 1864—1868. évek alatti s az 1879. év óta való jogtanárságának egész ideje alatt is a szakmájához tartozó új törvényeknek és szabályrendeleteknek a maga hallgatói számára való egybeállításában. Véglegesen visszavonult — mint 50 évig működött jogtanár — az 1901. évi szept. 1-jén jól megérdemlett nyugalmába. Az 1901/2. tanév óta a jogakadémiánkon működő jogtudományi államvizsgálati bizottság egyik kültagjává is kinevezték. Schulek Gusztáv elhúnytáról külön gyászjelentést adott ki a Collegium igazgató-választmánya és tanári kara. Temetése nagy részvét mellett deczember 19-ikén folyt le. Az ág. hitv. ev. templomban felállított ravatal felett ifj. Draskóczy Lajos lelkész s theol. tanár mondott megható gyászbeszédet. A Collegium nevében dr. Mikler Károly jogkari dékán a következő beszéddel búcsúztatta el a volt kartárst: Mélyen tisztelt gyászoló Közönség! Abból a mérhetetlen gyászból és fájdalomból, a mely Schulek Gusztáv halálával rombadöntötte egy köztisztelt kiváló család boldogságát, osztályrészt kér ennek a városnak századokat átélt intézménye: a Collegium is. Igen! Részt kér most a fájdalomból, mert osztályosa volt a most mindenét vesztett családnak abban a gyöngéd szeretetben, odaadó hűségben, rendületlenül szilárd keresztyén prot. vallásosságtól áthatott áldásos munkásságban is, a mely kedves halottunknak csodálatos és rendkívüli pályafutását végig kisérte. Coll. Ért. 1905/6.
