Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1903
2 Vöröss Sándor főgymn. tanár, ki 1902. évi januártól kezdve ideiglenes helyettes tanári minőségben működött a főgymnásiumban, miután 1902. évi november havában elnyerte tanári oklevelét, rendes tanárrá választtatott meg és ilyen minőségben véglegesíttetett. Erre ő, valamint dr. Raffay Ferencz véglegesített jogakadémiai tanár letette az esküt. Tekintve a jogakadémiai ifjúság nagy száma miatt jelentékenyen felszaporodott dékáni teendőket, valamint azt, hogy az eddigi rendszer lehetetlenné tette, miszerint az első és második alapvizsgálati bizottság egyidejűleg működhessék, az igazg.-választmány a jogakadémia szervezeti szabályzatának 13 §-ában a második bekezdést odamódosította, hogy a dékán — hivatalánál fogva — megszűnik mind a két alapvizsgálati bizottság elnöke lenni, hanem egyik vizslád bizottságnál (és pedig mindenesetre annál, a melyben vizsgáló-tanárként kell résztvennie) továbbra is elnök marad, míg a másik alapvizsgálati bizottság elnökét a jogtanári kar évenként saját kebeléből titkos szavazással választja. Az esetben, ha a dékán olyan tantárgyaknak lenne előadó tanára, melyek az alapvizsgálatok egyikénél sem fordulnak elő, ugyancsak az előbb említett módon a tanári kar fogja meghatározni azt, hogy melyik alapvizsgálati bizottságban lássa el ő az elnöki teendőket. Tekintettel arra az anyagi veszteségre, melyet a jogakadémia mindenkori dékánja ezen határozat következtében fog elszenvedni, a dékáni tiszteletdíj 800 koronára emeltetett fel és azonkívül a dékánnak 200 kor. irodai átalány adatott azzal a kikötéssel, hogy — eltekintve a nyomtatványok költségétől — ebből az összes irodai kiadásokat fedezze. Alig záródott az 1902/3. tanév és beköszöntött a nyári szünidő, midőn Collegiumunkat az a nagy veszteség érte, hogy dr. Horváth Ödön kir. tanácsos, ki 1883-tól mint jogakadémiai tanár, 1886-tól pedig mint jogkari dékán kiváló szaktudással, lankadatlan buzgalommal, fáradhatatlan munkálkodással, intézetünkhöz való hű ragaszkodással működött és a kinek nevéhez a collegiumi jogakadémiának felvirágzása fűződik, itteni állásáról lemondott, miután O felsége őt kir. közigazgatási ítélő-bíróvá nevezte ki. A távozó kiváló tanár lemondását a következő átiratban jelentette be: „Mélyen tisztelt collegiumi Ehiökség! Nagytek. coll. Igazgatóválasztmány! Hűséges lelkemet mondhatlan érzelmek tartják lekötve mostan, a mikor jelen levelemet a m. t. coll. Elnökséghez s általa a Nagytekintetű coll. Igazgatóválasztmányhoz intézem. A mélyen meghatottságnak, a legkedvesebbtől való búcsúzás fájdalmának őszinte érzelmei ezek. O csász. és apóst. kir. Felsége ez év június 27-ikén kelt legfelsőbb elhatározásával engemet a m. kir. közigazgatási bírósághoz ítélő-bíróvá a legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A mily örömmel vettem ezt a legfelsőbb kegyet, mely nemcsak igénytelen egyéniségemet tünteti ki — és pedig általam soha nem érdemlett mértékben — hanem egyszersmind a hazai jogakadémiáknak és a hazai jogakadémiai tanári karoknak is dicsőséget jelent; éppen olyan mélyen dobban meg szívem, ha arra kell gondolnom, hogy ez új állásra való távozásom egyszersmind azt jelenti, hogy búcsút mondjak annak az ősi, drága Intézetnek, a melynek négy tanéven át hálás tanítványa, 20 tanéven át hűséges tanára és 17 tanéven .át jóakaró igyekvéssel telt dékánja voltam
