Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
33 békéjét, boldogságát. A meghasonlott lélek indulatos rohamai oly éles összeütközésekbe sodorták a társadalomban, hogy azok következtében már állása is tarthatatlanná vált. A halál, mit maga idézett elő, megváltotta szenvedéseitől. Messze otthonától a Duna hullámai borították el ezt a szépen indult s oly gyászosan végződő életet. Holttestét hazahozták. Temetése április 11-ikén ment végbe családjának, kartársainak s a városi közönségnek mély, igaz részvéte mellett. A Collégium előtt egyik kartársa s volt tanítványa, dr. Flórián Károly, a következő beszéddel búcsúztatta el: „Ismét kihullott a kalapács egy munkásnak a kezéből, ki ott benn velünk együtt építette a hazai közművelődésnek, a hazai tudományosságnak a templomát! Ismét kidőlt egy harczos a küzdők sorából! Igen, kedves Kartársam ! Munkás voltál: a nemzet napszámosa! Harczos voltál: a hazai közoktatásügynek közkatonája 1 1891. augusztus 15-ikén főiskolánk fenntartó hatósága Veled, mint a Collégium egykori jeles növendékével töltötte be a megüresedett jogi tanszéket. Azóta egy évtizednél is hosszabb idő telt el! És ez alatt az idő alatt buzgó voltál mint tanár, alapos mint szakférfiú és lelkes mint az ifjúság vezetője! Buzgó és lelkiismeretes munkása voltál egy évtizeden át a hazai jogi szak- oktatásügynek. Bizonysága ennek az a tizenkét generáczió, mely a Te előadásaidat hallgatta. Bizonysága vagyok ennek magam is, ki tanítványod voltam. De sziveden viselted régi protestáns főiskolánknak, ennek a Collégium- nak az érdekeit is. Bizonyságai ennek a kartársak és az igazgató-választmány, kik hosszú éveken át Veled töltötték be a collégiumi jegyző fáradságos állását, majd Reád ruházták a rektori tisztet, melyet a dicsőséges múlt tradicziói vesznek körül. Az egyházélet mezején sem voltál idegen. Hisz tevékeny részt vettél a helybeli egyházközségünk belső életében és világi vezére voltál egy vidéki egyházközségnek is. De munkaszereteted és münkabirásod talált még működési kört a nemzeti élet más területén is: a közgazdaságnak nemcsak teóriáit hirdetted a katedráról, de részt vettél azok munkájában is, kik az igét testté teszik, a teóriát a praxisban alkalmazzák. Tisztelt gyászoló Közönség ! t Tetteink mérlege a siker, munkásságunk mértéke az eredmény, a melyet munkánk elér, de a szeretetnek mértéke nincs! S mert mérhetetlen, tehát örök, tehát végtelen, mint maga a mindenség! S e szeretet nevében vagyunk mi itt! Most, midőn az anyag enyészetének rettentő képe, az örök természet titkainak egyike élőnkbe tárul. Az enyészet — a halál! Ez néha langyos szellő, mely a százados, de már korhadt fát kidönti. Máskor pusztító fergeteg, mely derékon töri ketté az életerős tölgyet! Igen ! A halál előtt teljes az egyenlőség! A halál nem ismer személyválogatást ! Coll. Ért. 5
