Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
megalkotására s csak miután ez elkészül munkájával, választják meg az elnököt, még pedig újból Vandrák András személyében. Nyomban pezsgő élet indúl meg a Társaságban, melynek következtében több üdvös reform valósul meg. A törvényeket az ülések idejére kifüggesztik. Minden tag kap egy lapot, melyre a könyvtári mű kivevési és beadási napját, valamint czímét és számát jegyzik fel. Indítványozzák, hogy a szavalok előre közöljék darabjaik czímét; szóba jön egy színdarab előadása s egy, a jobb munkákat magába foglaló könyv szerkesztése és kiadása. Eddig csaknem kivétel nélkül költői műveket adtak be a Körbe, most az elnök a magyar remekírók legjobb munkái felett való elmélkedésre szólítja fel a tagokat, mire egy tag tart is szabad előadást Jósika műveiről. Sem azelőtt, sem ezután még jó ideig szó sincs az őnképzőköri munkálkodás eme, talán legfontosabb ágának a műveléséről. Mennyi életrevaló eszme, mennyi szép gondolat születik meg a Társaságban ez egy év alatt! És, hogy a Magyar Társaságnak csak jó híre szárnyal szerte a hazában, annak is csak újabb bizonyságát látjuk megnyilatkozni. Levéllel keresi fel a pápai képzőtársulat, Döbrentey könyvekkel ajándékozza meg, a legjobb érdemkönyvi munkák a Divatlapban látnak napvilágot. S ha még mindez nem elég, itt van, a mire igazán büszkék vagyunk, mert lehetünk: Április 17-ikén és 26-ikán megjelenik a Társaság ülésén Petőfi Sándor. Az első alkalommal azt ajánlja a Társaságnak, hogy «a szavalásnál czélszerű volna minden taglejtést elhagyni, kivált a kezdőkre nézve, mivel a kétfelé hajló ügyelés közt megoszolván a figyelem, a szavalás sikertelen leend» ; utóbbi megjelenésekor pedig fel is lép a Körben, elszavalván Vörösmarty Szép Ilonká-ját. A jegyzőkönyv szerint «fellépése e Társaságnak nagy örömet, a műnek helyes előadása pedig közkedvességet szerze». Ugyanezen gyűlésen a jelenlevő Tompa Mihályt is felkérik szavalásra, ki engedvén a közóhajtásnak, május 4-ikén elszavalja Garay Kont-ját; fellépése szintén «nagy örömet és közkedvességet szerzett». És itt megállók. Hadd szálljon lelkem vissza a képzelet szárnyán a múltba; hadd érezze ki szivem ama poros jegyzőkönyvek elmosódó betűi közül azt, a mit a szem úgyse láthat meg. Egy emlékezetes év Eperjes történetében, egy feledhetetlenül dicső év a Magyar Társaság történetében! Mennyi baráti keblet talál itt Petőfi, a barátot látogató kedves vendég! A baráti szeretetnek és az ünnepelt költőért való rajongásnak mennyi kedves és magasztos nyilvánulása! Az ifjúság fáklyásmenete, a baráti kör együtt töltött kellemes órái, a költői verseny — mindmegannyi feledhetetlen, de nem egyedüli, epizódja Petőfi itteni tartózkodásának. Mert, miután már Tompát, Kerényit és valamennyi barátját keblére ölelte, akkor íme eszébe jut, hogy van neki itt egy jó és hű barátja, a kit ugyan még sohsem látott, de a kit mégis nagyon szeret, mert lelke az övével rokon, mert az is úgy szereti ezt az édes hazát s annak drága 18 V
