Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
14 Szinte csapás a társaságra nézve, hogy a következő iskolai évben elveszti Sárosy Gyulát, a legtevékenyebb tagját, kinek javarészben föllendülését köszönheti. Azonban, a kinek lelke oly annyira hozzáforrott a Magyar Társasághoz, nem hagyhatja azt el egészen egyszerre, megmarad a társaság tiszteletbeli tagjának. Meg hiszen nem is olyan szegény már tehetséges tagokban az a Magyar Társaság, hogy ezt a bajt is ki ne heverhetné. Bizonyítja ezt a társaság sikeres működése s az a sok életrevaló eszme és gondolat, mely a Körben ez évben is fölszinre kerül. Mennyire figyelembe veendő ma is pl. egyik tagnak az a megjegyzése, hogy «kívánatos volna, ha a tagok észrevételeiket nemcsak puszta állításokkal, hanem okokkal is támogatva, tanítva adnák elő»; vagy Vachott Imre indítványa, midőn a bírálatoknak theoriával való összekapcsolását ajánlja. S a mikor arról értekeznek, hogy «mily befolyással vannak a nemzeti előhaladásra a Magyarországb m létező kisebb nyelvművi társaságok és hogy lehetne azokat, különösen pedig az eperjesi Magyar Társaságot legczélirányosabban szabályozni s nagyobb tökélyre emelni?» akkor csak örülhet a lelkünk, hogy az a Kör jó úton halad. Más a baja a Magyar Társaságnak. «A Lovassy László-féle mozgalom hatása alatt a kormány félelemmel tekint minden ifjúsági egyesületre.» Vandrák András leköszön a félév végén az elnökségről s így a társaság feloszlik. Ezzel pedig a Magyar Társaság virágzásának első időszaka is befejeződik. II. Két évig tart a Magyar Társaság hallgatása. Tovább azonban már nem fojthatja magába az ifjúság forró vágyát, s az 1838/39-iki év második felében összeállnak 27-en a Magyar Társaság újból való megalapítására. Jól megfontolt szándék, szilárd elhatározás birja őket e lépésre. «Öntökéletesítésünk sokkal szentebb s lélekben fekvőbb czél, mintsem eléréséért minden módokat elkövetni készek ne lennénk», — írja a jegyzőkönyv előszavában a Társaság főjegyzője. S a mint kitűzik maguknak a czélt, úgy meg is valósítják azt. Hiányoznak ugyan a régi gárda jelesei, mint Sárosy, Vachott Imre és mások, de résen állnak helyettük a fiatalabb nemzedék elsői : Halbschúh (Irányi) Dániel, Huns- dorfer (Hunfalvi) János, Christmann (Kerényj) Frigyes, Eőrdögh István és egy a régebbiek közül, ki már negyedízben tagja a Társaságnak, Haan Lajos. Észre is veszi ezt a Társaság és igyekszik tehetségesebb tagjaira bízni a Kör vezetését. Haan Lajost arra az esetre, hogy ha Vandrák elnök köztük meg nem jelenhetik, ideiglenes alelnöknek választják meg, Halbschúh Dánielt pedig könyvtárnokká teszik. Tevékenységük hatással van a nem-tagokra is, kik közül mind többen lesznek a Társaság tagjaivá. Hogy mily nagyfontosságú hatással van a Magyar Társaság most is az egyesekre, elég legyen arra csak a Halbschúh esetét felhoznom, ki szónokká való kiképeztetését s későbbi sikereit elsősorban
