Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1902
15 a Magyar Társaságnak köszönheti. Hatszor lép fel a Körben szavalattal. Az első még a gyengébbek közül való s már hatodik szavalata kifogástalan. Magasabb fokra hág a tagok tevékenysége a következő iskolai évben. Pedig nincs is tanár-elnöke a Társaságnak, a mennyiben Vandrákot nagymérvben felszaporodott teendői elszólítják a Magyar Társaságtól, miért is helyébe Halbschúh Dánielt választják meg helyettes-elnöknek. Haan Lajost is elveszti a Kör, de megnyeri helyette Lisznyay Damó Kálmánt, a palóczok későbbi neves költőjét. Örvendetes a szaporodás a tagok létszámát illetőleg is. 80 tagja van a Társaságnak, kik közül 41 rendes, 39 pedig tiszteletbeli. Szinte bámulatos az a szorgalom, melyet egyes tagok kifejtenek. Hetenként két-, sőt néha többször gyűlnek össze s így az egész éven mintegy 74 ülést tartanak. Már mindjárt a második ülésen 13, a jövő ülésig megbírálandó munkát adnak be! 50 frtot gyűjtenek Mátyás király szobrára, mely összeg felét azonban a Kölcsey szobrára adják. Pályadíjat tűznek ki humorisztikus munkára, balladára és szavalásra Folytatják a «Jáczint»-ot. Érdemkönyvbe 34 munka kerül, melyek közül 11 a Lisznyayé, 5 a Kerényié, 4 az Eördöghé, egy eredeti és egy angolból való fordítás a Hunfalvié. Nem az összes tagoké tehát az érdem, hogy olyan szép eredményt mutathat fel a Kör, hanem csak azoké a keveseké, kikre mindenkor büszkeséggel gondol a Magyar Társaság, s kiknek kifogytával, majd mint látjuk, a Társaság aranykora is letűnik. Hatásuk most még oly erős, hogy fény övezi az egész Magyar Társaságot, de azért a minden fényhü kísérője, az árnyék is szemünkbe ötlik már olykor-olykor. Nem szabad azonban ezen csodálkoznunk, félnünk pedig még annál kevésbbé lehet tőle. Hiszen szinte megszokottá vált már, hogy a jó, a lelkes s a nemes mellett a rossz, a közönyös, a parlagias gondolkozásé és érzésű is ott legyen; csak ne csüggedjenek amazok s ne harczoljanak nemtelen fegyverekkel, jótékony befolyásuk emezekre el nem marad, erejük pedig a kiállott próba után csak gyarapodik. íme, egy példa rá! A Társaságban észreveszik, hogy egyes tagok a munkahozás és gyűlés látogatás tekintetében rendetlenséget tanúsítanak, kilépni mindamellett nem akarnak, mert sajnálják az 1 frtnyi bánatpénzt. Mit tesz a Társaság? Felfüggeszti bizonytalan időre a törvények erre vonatkozó pontját, hogy a kiknek teher az önképzés gyönyörű munkája, minden anyagi veszteség nélkül foszthassák meg magukat tőle botorul. Ki is zárhatná őket a Társaság kebeléből, de azt nem teszi. És mi annak az eredménye? Az, hogy a Társaságból senki sem lép ki s a rendetlenségek megszűnnek. Hát kifelé mint hat a Magyar Társaság? Ha nem is nagyobb arányokban, mint eddig, de mindenesetre messzibbre. Megválasztja levelező-társaságoknak a kassai, pataki, lőcsei és késmárki hasonló irányú köröket. Ülésein megjelenik a pataki társaság jegyzője, úgyszintén a kassai Művelő
