Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
23 általában nem volt indokolt: kétségtelen volt mindenki előtt, a ki a körülményekkel tisztában volt. az, hogy ennek keresztülvitele határozottan és menthetetlenül egyértelmű lett volna mindazoknak a jogakadémiáknak elnéptelenedésével és elbukásával, a melyeknek a székhelye nem esik össze a kir. ítélőtáblák székhelyeivel. Ez oknál fogva, a mely a jogakadémiák létét és fenmaradását egy hatalmukban általában nem álló körülménytől tette volna függővé, összesen öt hazai jogakadémiának a fenmaradása lett volna kétségessé, sőt csaknem teljesen bizonyosan tarthatatlanná. Ez öt jogakadémia közé tartozott volna a mi ősi.jogakadémiánk is, a melynek megszűnése pedig egyértelmű lett volna azzal, hogy vallásfelekezetünk teljesen és örök időkre megfősztassék- attól a fontos jogtól, a melyet pedig számára alkotmányunk is kétségtelenül biztosít. Annak az egészséges mozgalomnak, a mely ebben az irányban megindult, s a melyben jogakadémiánk tanárikarának 1899-ben készült részletes emlékirata is hathatósan résztvett, mindnyájunk általános nagy örömére, meg volt az a nagy jelentőségű eredménye, hogy a fentebb jelzett s reánk annyira hátrányos iránynyal a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium, az e tárgyban 1902. elején elkészült és közrebocsátott új törvénytervezetében, teljesen szakított s arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egységes jogi államvizsgálat az összes megfelelően szervezett jogakadémiákon egyaránt le lesz tehető. Természetes, hogy a jogakadémiák megfelelően szervezett volta tekintetében a tervezet fontos és súlyos követelményekkel lép fel, a melyek kétségtelenül próbára fogják tenni a jogakadémiának életképességét, mégis teljes reményünk van arra, hogy ősi tanintézetünknek, mely annyi sok megpróbáltatás és annyi sok kedvezőtlen körülmény között is hazánk egyik legelsőbb ilyen tanintézetévé küzdte fel magát, egyházegyetemünk, egyházkerületünk, Collegiumunk, városunk és vármegyénk fokozott támogatása mellett és az annyira szükségelt, remélt és egyszersmind meg is érdemelt államsegély elnyerése mellett, a felmerülő újabb nehézségeket le fogja küzdeni s az összes feltételek biztosításával s különösen a még szükségessé váló két új rendes tanszéknek a felállításával teljesen megfelelően fog szervezkedni, a mikor is a felvirágozásnak és az előhaladásnak olyan biztos útjára, olyan magas fokára juthat el, mint a milyenen eddig nem volt és nem is lehetett soha. Az új törvénytervezettel jogakadémiánk tanári testületé ezúttal is behatóan foglalkozott, a mennyiben báró Prónay Dezső egyházegyetemes felügyelő urunk Öméltósága kegyes volt e tekintetben kikérni a karnak szakvéleményét, hogy azt a magas minisztérium elé terjeszsze. A kar megbízása folytán annak fáradhatatlan dékánja : dr. Horváth Ödön kir. tanácsos, részletes emlékiratot dolgozott ki. Ezt az emlékiratot a karpak 1902. márczius 3-iki rendes gyűlése, melyen dr. Schmidt Gyula collegiumi elnök úr is jelen volt, egyértelemmel elfogadta s meleg elismerést fejezvén ki annak megszerkesztéséért, azt kinyomatni s — egyházegyetemes felügyelő úr útján — a magas minisztériumhoz felterjeszteni határozta. Vajha ennek az emlékiratnak is meg lenne az annyira óhajtott üdvös hatása, hogy ilyképen karunk tényleg hozzájárulhatott volna ahhoz, a mit olyan hűséges odaadással csakugyan akart, hogy t. i. a hazai jogi oktatás
