Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
15 szívű édesanyjának, a ki hosszas és nehéz betegsége alatt igazán bejárta a legkínzóbb szenvedések egész kálváriáját; mit nyújtott gyöngéd nagyszülőinek és mit nyújtott általában az egész köztiszteletben és becsülésben álló kedves családnak? Reményt és újólag is csak reményt arra, hogy benne a család fájának egy új, gazdagon virágzó és gazdagon gyümölcsöző, a család egészére csak üdvöt, örömöt, dicsőséget hozó ága fog sarjadozni!... Avagy mit nyújtott ő, az iskolák falai között magát második otthonában érező, odaadó buzgalmú ifjú, tanulótársainak, tanárainak s a tanításával foglalkozó tanintézeteknek ? Reményt és újólag is csak reményt arra, hogy belőle majdan tehetségekben, erényekben kiváló férfiú válik, a ki határtalan munkakedvével és munkabírásával nem hagy egyetlen feladatot se soha megoldatlanul! ?... És mit nyújtott ő, a szaktanulmányokkal foglalkozó ifjú, mikor összes vizsgálatain és szigorlatain a legszebb készültségnek adta tanújeleit, mikor a jogi és államtudományok, melyek tanulmányainak tárgyait képezték, nemes szivét és lelkét teljes mértékben meghódították ? Reményt és újólag is csak reményt arra, hogy a társadalmi és az állami élet egy nagyhivatottságú szakférfia válik majd belőle, a kire bízvást számíthat minden nemes czél és minden nemes feladat! ?... És mit nyújtott ő, a szaktanulmányait ez édes hazában befejező ifjú, mikor az a ritka megtiszteltetés és kitüntetés érte, hogy hazánk fenkölt lelkű vallás- és közoktatásügyi minisztere, tekintélyes állami ösztöndíjjal, külföldi tanulmányútra küldötte ? Reményt és újólag is csak reményt arra, hogy az idegenben tapasztaltak az ő törhetlen hazafiságtól áthatott szivében és agyában, imádott hazánk boldogításának megannyi eszközeivé, megannyi eszméivé fognak majd átalakulni ? 1... És mit nyújtott ő, a pályáját és tanítványait hőn szerető ifjú tanár, a ki ritka szerénységgel s mégis önérzettel fogadta ősi Collegiumunk bizalmát, mely öt, a hű tanítványt, odaszólította a hű munkások sorába, s a ki oly páratlan ambitióval annyi sokat, annyi nemeset akart tenni? Reményt és újólag is csak reményt arra, hogy benne megtaláltuk ennek az ősi tanintézetnek egyik igazi hivatottsággal biró munkását, a kinek «tenni, hatni* lesz minden gorjdolatja. És végül mit nyújtott ő, a lelkes ifjú, annyi hévvel szeretett ev. prot. egyháza életének terén, mikor keresve kereste az alkalmat mindenkor, hogy annak ügyeit szolgálja és előmozdítsa ! ?... Reményi és újból csak reményt arra, hogy benne ev. egyházunk az egyházi élet iránt nemes szive és lelke egész mélységével vonzódó s annak javára minden áldozatot kicsinyelni tudó fiat nyerendl?... Elveszett. Mind, mind ez a boldogító, biztató reménység ott fekszik ebben a gyászos koporsóban és ott lesz eltemetve a temető enyhet adó, csendes rögei alatt! És mi, a kik mindezt ilyképen teljesen átlátjuk, a kik érezzük azt, hogy most a siró őszi szél panasza azért oly végtelenül keserves, mert egy igazán szép, virágzó tavaszt sirat, tudunk-e keresni és találni vigasztalást! ? Igen! Vigasztalást kell keresnünk és kell találnunk is ! A mi lelkünk a Mindenhatóban, örökké a Krisztusban kijelentett legfőbb Jót tiszteli és imádja, a kinek gondviselésszerű akaratában meg kell nyugodnunk akkor is, ha ennek végzései mondhatlanul fájdalmasak is! Vérező szivünkre kell szorítani kezünket
