Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
9 Értesítőnk. De ez áz iskolai év is gazdag volt olyan eseményekben, a melyekből a tanári-kar a múltra nézve megnyugvást és tanulságot, s a jövőre erőt és bizalmat meríthet. A szeptember 10—13. napján tartott tiszai ev. egyházkerületnek tálra- lomniczi közgyűlésén, a melyen Collegiumunkat, de különösen annak theolo- logiáját s tanítóképzőjét illető több, fontos határozatot hoztak, a tanári-karból a következők vettek részt: dr. Szlávik Mátyás theol. dékán-tanár s igazgató, Mayer Endre és Csengey Gusztáv theol. tanárok, Ludmann Ottó főgymn. és Garnauf György tanítóképezdei igazgató s Huss Ármin főgymn., dr. Mikler Károly jogakad. tanár. A közgyűlés a coll. igazg.-vál. jelentésének tárgyalása alkalmával a tanári-kar munkásságát elismeréssel jutalmazta s a theol. és tanítóképző tanárok fizetését fölemelte. Szept. 15-ikén tartotta meg a főiskola tanárkara és ifjúsága — a coll. elnökség s az igazg.-vál. eperjesi tagjainak jelenlétében — a szokásos, tanévet megnyitó ünnepélyt. Az ünnepélyen érdemes felügyelőnk: dr. Schmidt Gyula az ifjúsághoz lelkes beszédet intézett; az igazgató pedig a következő beszédet mondotta : i!Nagyságos collegiumi Elöljáróság! Sseretve tisztelt Kartársaim ! Kedves Ifjúság! Ismét egy új tanévnek a küszöbéhez értünk. A szeretet, a bizalom és a reménység hangján üdvözöllek Benneteket, kedv. Kartársaim, a kik itt, a mi nemesen gondolkozó coll. elöljáróságunk színe előtt, ismét csak fogadást teszünk, hogy a jövő tanévben is művelni, ápolni és fejleszteni fogjuk a legdrágábbat a földön: a reánk bízott ifjúság fogékony lelkét, s ugyancsak a szeretet, a bizalom és a reménység biztató hangján üdvözöllek benneteket, nemzetiségi és vallásfelekezeti különbség nélkül, kedes ifjak, kik közelről és távolról, e haza minden pontjáról idesereglettetek, hogy kedves szüléitek és a magatok nemes vágyát követve, előkészüljetek jövendő életpályátokra. Hozott Isten Benneteket 1 Adja a jóságos isteni Gondviselés, hogy mindazok a remények, a melyeket nemesen érző lelketek kiműveléséhez fűznek a Ti aggódó szüléitek és bölcs vezéreitek, mind valóra váljanak, s adja a Mindenható, hogy a tanév végével örömmel és nyugodt lelkiismerettel távozhassatok, jól bevég- zett munkátok után, kedveseitek körébe. A mi nagymultú és szép hivatásé. Alma mater-unk tárt karokkal fogad Benneteket, s egy igazi otthonnak módjára, kedves övéinek tekint Titeket. Úgy látom és érzem én, hogy a mi főiskolánk egy nagy családhoz hasonlítható, a melynek fejei a tanárok s tagjai az ifjúság, s mint a jó családot, úgy a Collegium tagjait is a szeretet, a kímélet, a bizalom és a gyöngédség köteléke fűzi össze. Adná Isten, hogy Colle- giumunk e családias otthonát a tanév alatt semmi meg ne zavarja, sőt inkább az O áldása kisérje -annak minden tagját gondolataiban és cselekedeteiben egyaránt! — bár másrészt fájdalommal kell búcsúznunk Schulek és Flórián, két veterán kartársunktól; a hazai prot. tanári társadalom e két igen kiváló tagjától. Legyenek itt is a legmelegebben üdvözölve hosszas, áldásos munkásságukért, s ugyancsak meleg bizalommal és biztató reménységgel üdvözöljük a nyomdokukba lépő fiatal kartársakat. Áldás életükre! Sikert munkásságuknak! Collég. Ért. '4
