Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1901
8 jognkadémia ügyét. Jogtanársága mellett a még az 1861. évben felélédett váltójegyzfíségét is folytatta s a mennyire ideje engedte, gyakorolta az ügyvédséget is, mivel — eltekintve anyagi érdekeitől — meg volt és meg van győződve arról, hogy csak az lehet a tételes-jogok teljesen megfelelő tanára, a ki egyszersmind azok alkalmazásában is jártas. Hogy őt az ügyvédség együttes gyakorlásában nem háborgathatták, azt a ldr. legfőbb ítélőszék, egy nagyváradi eset alkalmából, az 1880. évi június 3-ikán 4876. szám alatt kelt végzésében mondta ki azzal, hogy «a jogtanári hivatal, a tárgynál fogva, melylyel foglalkozik és az időnél fogva, melyet igénybe vesz, tárgyilag véve sem összeférhetlen az ügyvédségi gyakorlattal». így aztán, mint az itteni ügyvédi-kamarának tagja, annak tárgyalásaiban az utóbbi időszakban is tevőleges részt vett. Akkép történt az 1880. évben, hogy midőn az itteni ügyvédi-kamara, a kir. igazságügyi miniszter által, a kir. táblák decentralisatiójának mikénti keresztülvitele iránti véleményadásra felhivatott, mint az e végett kiküldött háromtagú kamarai bizottságnak' egyik tagja, főképen ő dolgozta ki az e tárgyban 1880. évi július 30-ikáról felterjesztett és nyomtatásban is közzétett részletes kamarai véleményt. S a mint az 1861—62. tanévben a büntetőjogot s a váltójog alaptanát a maga hallgatói számára összeállította: épúgy járt el az 1864—1868. évek alatti s az 1879. év ótai jogtanárságának egész ideje alatt is a szakmájához tartozó új törvényeknek és szabályrendeleteknek a maga hallgatói számára való egybeállításában. Véglegesen visszavonult, mint 50 éves jogtanár, az 1901. évi szeptember l-jén jól megérdemelt nyugalmába. Csendesen gyakorolja azóta a váltó- jegyzőséget és szórványosan az ügyvédséget is, és miután az 1901/02. tanévre a jogakadémiánkon működő jogtudományi államvizsgálati-bizottság egyik kültagjává is kinevezték, készséggel közreműködik e minőségében is. Mint családapa, áhítatosan hálát ád a mindenható Istennek, hogy neki folyó 1902. évi márczius 24-ikén aranymenyegzőjét is nagy részvét mellett szerencsésen és ünnepélyesen sikerült megülnie 1 Hálás kartársai által megszerzett arczképe a jogakad. dékáni szobát díszíti. A nyári szünidő alatt az igazgató úgy balatoni, mint dobsinai tartózkodása alatt a legmelegebb érdeklődést tapasztalta coll. tanintézeteinkkel szemben. Résztvett a VI sz. kir. városi esperesség július 25-iki kisszebeni, és a gömöri esperesség július 30-iki csetneki közgyűlésén. Mindkét gyűlés a theol. tanári-kar irányában — a kizárt theologusok ügyében terjesztett liptói javaslattal szemben — meleg elismerésének adott kifejezést. Ugyancsak a szünidő alatt a collegiumi díszteremben ülésező Magyar Túrista-egyesületet az igazgató táviratilag üdvözölte, a tízéves találkozóra Eperjesre érkezett tanítók pedig Gamauf György igazgató-tanárt — eredményes tanári munkásságának némi elismeréséül — melegen üdvözölték, nevére alapítványt tettek, s Fabriczy János tanár sírjára koszorút helyeztek. Az egyes coll. tanintézetek beléletéről csak röviden szólunk, miután azok tanévi működéséről a megfelelő helyeken részletesebben számol be ezévi
