Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1899
15 csőt, a buzgó vallásosságot, az önzetlen nemzeti érzületet, a nemes ízlést, a tisztult világnézletet egyaránt — ezen otthonban felette megtisztelőnek érzem a mélyen tisztelt coll. kormányzó hatóság és szeretve tisztelt tanártársaim bizalmából osztályrészemül jutott azon szerencsét, hogy az erőgyűjtés azon újabb szakának küszöbén, melyet a mai ünneppel lépünk át, önöket, ifjú barátaim, szívből üdvözölhetem. Örömmel is teszem ezt. Hiszen hazám reményét látom önökben, kiknek a nemzetek sorsát intéző Gondviselés azon magasztos hivatást szánta, hogy akkor, midőn a szellemi kincseket megszerezve és a fejlődés és haladás eszméit magukba szíva, egyéni boldogságukon s szerencséjükön a legbiztosabban munkálnak, nemzetünk tudományának -— s a mi ezzel egyet jelent — nemzetünk erejének, nemzetünk előmenetének letéteményesei legyenek. Az évezredek mély elméi által felhalmozott szellemi kincsek az emberiség szent és sérthetetlen öröksége, mert a nagy gondolatok és fenséges eszmék a népek szellemi és erkölcsi megújhodását hirdetik nemcsak, de a köztudatba átmenve, gyakran országot-világot megrengető szellemi mozgalmakban, még többször bámulatos találmányokban és csodás felfedezésekben testet öltve is, a sziklát kivájó csepp lassú és észrevétlen hatásával megváltoztatják az idők rendjét — mindig a haladás irányában. Örökség, melyben a fényes palota nagyúri csemetéje és a szegényes kunyhó népi sarjadéka, a szorgalom és tehetség által megvont korlátok között egyenlő osztályostárs. Kincsestárát pedig a milliónyi osztályostárs mindenike teljesen is kimerítheti, mégis teli marad. Sőt ezen örökségből meggyarapodva, új örökség csak azon esetben fakad, ha azt minél többen egyaránt élvezik. Örökség, mely a benne osztályostársak között a rokonságot nem semmisíti meg, hanem ellenkezőleg idegenek között is, lakjanak azok a világ bármely részén s tartozzanak bármely egyházhoz, bármely nemzetiséghez, bármely osztályhoz, rokonságot szül, melynek sem jó-, sem balszerencsében egymást meg nem tagadó tagjai az emberi testvériség úttörői. Örökség, melyet sem fagy, sem aszály, sem jégeső, sem árvíz, sem tűzvész, sem sáska, sem más elemi csapás, sem pedig az emberi gonoszság el nem pusztíthat. Esz, bölcseség megbántva, meggyalázva remeteházba vonulhat és az eszme Herodesei az agyat, melyben a gondolat meg- szülemlett, rablánczczal, börtönnel, töviskoronával, keresztfával és méregpohárral üldözhetik ugyan, de valamint az éltető levegőt, úgy az eszmét és gondolatot megölni nem, legfölebb egyik helyről kizavarni lehet, hogy annál több új helyen menedéket találjon és kelesztő nyomokat hagyjon. Örökség, melyet nemzetünk egyetlen hű fiának visszautasítani nem szabad. És önöknek is, ifjú barátaim, annak révén, hogy megszerzik-e és mily mértékben ezen örökséget, részök lesz abban, verni vagy áldani fogja-e a sors keze hazánkat, melyet csakis szeretni lehet, — azt a hazát, melynek népei millióinak önfeláldozó szeretetére épen most van égető szüksége, a mikor a'jóságos és feled- hetlen Erzsébet királyné örök és szomorú elköltözését emésztő fájdalommal szünetlen siratjuk; a mikor Védőangyalunk nagy szívével, mely már nem dobog, nemzetünk örömét és bánatát többé meg nem oszthatja, igazunkat s szagunkat, panaszunkat s törekvésünket szerető részvéttel többé fel nem karolhatja; a mikor jótékony és áldott kezeivel, melyek döntő segítségével
