Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1898
8 A jóságos Istennek ingyenvaló kegyelméből tehát megkezdjük az 1898—99-iki tanévet. Úgy tetszik nékem, mintha, mikor Collegiumunk törzsö- kös életfája egy új évgyűrűt készül indítani s mi ennek a fának századokat látott és századok viharaival és viszontagságaival megküzdött terebélyes lombkoronája alatt egy-egy új tanév megnyitására gyülekezünk, életünknek megannyi fordulópontjain állanánk meg. Engedjetek meg, hogy egynéhány gondolattöredékben megérintsem vagy legalább is jelezzem a tanév küszöbéről szemünk elébe ötlő föladatokat. A tudomány, a szellemi tökéletesedés csarnokában, melynek közel 300 éves története várakozással tekint az ifjú nemzedékre, hol tisztes emlékek kötelező tanulságai beszélnek hozzánk, hol még a kövek is tanúbizonyságot tesznek a nagy ősök és kegyes alapítók gondolatairól és tetteiről, a szellemi és lelki javak ama hő szerelméről, mely őket az idők folyamán összeforrasztotta s az evang. vallás és a szabad tudomány eme hatalmas templomává avatta: fogadhatnánk-e titeket coll. ifjak más jelszóval, mint a munka és kötelesség örök igéjével! Ezekkel a szavakkal bocsátottak útra benneteket áldozatkészségük biztató reménysége fejében édes szüléitek s ezeket a szavakat intézi hozzátok, leendő vezéreihez, a társadalom, mely a szeretet s a bizalom érdeklődésével kiséri összes munkálatotokat, mert érzi, hogy karotoknak minden izmára s agyatoknak minden gondolatára szüksége van, de a mely aztán ítélkezni is tud kérlelhetlenül a bizodalmára méltatlanok fölött. Igen, munkálkodni, kötelességeinket teljesíteni jöttünk mi ide: tanárok és ifjúság egyaránt. A tanárok idősebb és fiatalabb tagjai egyaránt, testi és lelki erejűk legjavát hozzák áldozatul lelketek kiművelésének szent oltárára, mert hiszen a legdrágább kincs a világon, a mely fölött az írás szerint az egekben is igen nagy öröm vagyon, az emberi lélek s annak kiművelése az emberhez legméltóbb feladat. De viszont lelketek kiművelésének munkásai coll. ifjak, buzgó tanáraitok bölcs vezetése mellett ti magatok vagytok. Vajha fölfognátok e tekintetben nemes hivatástokat s kiki a tanév végén nemes örömmel és valódi önérzettel tekinthetne vissza a maga sáfárkodására! Az írás szavaival is intlek tehát titeket: a tudományt becsüljétek inkább, mint a színaranyat és vigyétek mélyre, egyre mélyebbre a hálót! Munka és kötelesség! Nem valami rideg törvényt hirdetnek e szavak, a mely képtelen önmegtagadást követelne az ifjúságtól, a mely el akarná fojtani ifjú sziveteknek nemes vágyait, ifjú véreteknek minden fölpezsdülését s holt betűk közé akarná temetni szabadságot szomjúhozó lelketeket. Hisz az írás szerint a betű öl, a lélek az, mely megelevenít. A tudás igaz vágyáról, a magasabb és mélyebb ismereteknek eget és földet megnyitó hatalmáról s nem a rideg, rosszul értelmezett életszükségről: a diplomáról vagy a kenyérről van itt szó. Ez a munka, mely már magában véve is áldás s ez a kötelesség, melynek fenségében az isteni akarat szentsége ragyog felénk, nálatok, nemes tanuló-ifjúság, magasztos hivatás szolgálatában áll. Résztvenni a társadalmi] nagyszerű feladatainak megoldásában, munkálni híven felebarátaink lelki, erkölcsi és szellemi jólétét, Isten igazságosságát képviselni a földön s a bírói lelkiismeret zajtalan csendjében megfigyelni az örök bíró
