Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1898
9 önkijelentő gondolatait, a ki szent trónusát a zsoltári szó szerint a jog és igazság szolgálatába helyezte, vagy hirdetni a világot megváltó és újjáteremtő isteni igét s az isteni kegyelem csodálatos rejtelmeit, mennyei vetéseket hinteni a földi élet barázdáiba, a krisztusi könyörület olaját tölteni az erkölcsi és anyagi nyomor tátongó sebeibe, az evangyélium áldásos tanaival hidalni át a társadalom különböző rétegeit, vagy a jogvédelem nemes és méltó gyakorlása által az állam és társadalom rendjét és békéjét megvédelmezni a megrázkódtatások ellen, a klasszikus műveltség lelket építő és lelket nemesítő magasztos eszméit hirdetni és befogadni s a jövő nemzedék tanítására és nevelésére előkészülni s előkészíteni; kérdem tőletek, van-e ennél szebb, ennél magasztosabb élethivatás? Ez az élethivatás pedig csakis a munka és kötelesség, a test és lélek erőinek összhangzatos kiművelése útján érhető el. Ennek hatalma birja ma a világot s dönti el a nemzetek jövőjét. Kérlek azért titeket, ez ősi tanintézet jó szellemére: vigyázzatok, hogy hűtleneknek ne találtassatok. A könyvet szeressétek s ne a testi élvezeteket, a munkát kedveljétek s nem a tétlen léhaságot, a küzdelem verejtékét inkább, mint a földi gyönyörök részegítő borát. íme rövid vonásokban megjelöltem azt az irányt, a melyet e tanévben is követnünk kell Collegiumunk összes tanintézeteiben tanároknak és tanulóknak egyaránt. Tűnődjetek, elmélkedjetek lelkem mélyéből eredő szavaim fölött s a jó Isten adjon erőt nektek tanácsaimnak és intéseimnek nemcsak megértésére, de követésére is. Építsük meg tehát ez évben is istenadta erőnkkel és tehetségünkkel a tudományos műveltségnek, a vallásos hitnek s a magyar hazafiságnak szentséges templomát a mi lelkeinkben. Mert hát a munka s a kötelesség a mienk s annak szorgalmazása a tanári-kar s az ifjúság legszebb közös feladata, de az áldás onnan felülről, az Istentől való, a kitől jő minden jó adomány és tökéletes ajándék. Ép azért kérjük e tanév elején is az Urat, hogy küldje reánk szent-leikét értelmünk megvilágítására, érzelmeink meg- nemesítésére s akaratunk megjobbítására. Adja a kegyelmes Isten, hogy a minő édes reménynyel jöttetek hozzánk magatok, coll. ifjak, a minő hittel és bizodalommal küldöttek ide benneteket reménykedő szüléitek: a tanév végével becsületes törekvésteket gazdag termés kövesse s vajmi kevés legyen köztetek, a kiknél úgy szüléitek reményeinek, mint saját várakozástoknak aratását az elemek pusztítása megsemmisítette legyen. Isten gazdag áldása kisérje az ez évi munkáitokat; áldja meg bő sikerrel a tanárok fáradozását. A Gondviselés oltalma fedezze e nagymúltú Collegiumot, állítson annak élére mindenkor bölcs és buzgó kormányzókat s támaszszon ennek — egyházkerületünkkel az élén — nemzedékről nemzedékre lelkes és áldozatkész pártfogókat! Most, midőn végül a nagyságos coll. felügyelőségnek, az igazgató-választmánynak, valamint általában kedves vendégeinknek ünnepélyünkön való szives megjelenésökért s főiskolánk iránti meleg érdeklődésükért a tanári-kar hálás köszönetét tolmácsolni van szerencsém, az 1898—99. iskolai évet a Collegium összes tanintézeteiben ezennel megnyitom.“ Collég. Ért.
