Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
13 Most az ünnepély valóságos fénypontja, a coll. 48-as lobogó megkoszorúzása következett. Tahy Józsefné úrnő' lelkes, hazafias szavak kíséretében megkoszorúzta és reákötötte ama három: vörös, fehér, zöld selyemszalagot, melyre a «Szabadság», «Egyenló'ség» és «Testvériség» jeligéit szép arany betűkkel hímezték ki a város hölgyei. A három selyemszalagot Tahy Józsefné, Barts Aranka és Thrór Lujza fehérruhás, nemzetiszínű vállszalagos koszorúsleányok kezéből vette át és kötötte egy babérkoszorúval együtt a Szentmányi Ferencz, az ünnepély fáradhatatlan rendezője által meghajtva tartott szép, történeti ereklyét képező zászló gombjára. Az alispánná lelkes szavai gyújtottak, ki szép beszédével és rokonszenves föllépésével zajos tapsokat aratott s buzgóságával hálára kötelezte a főiskola ifjúságát. Gyönyörű hangsúlyozással, biztos taglejtéssel és tiszta csengő hangon mondott beszéde így hangzott: „Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! A nagy nap, a melynek évenkint s így ma is, tiszta szívvel áldozunk emlékünnepet, 1848. márczius 15-ike, nem volt egyéb, mint nemzetünk fellelkesült nagy szívének magasra dobbanása! S ebbe a dobbanásba, mely új jövőt jelzett a nemzet életében, belevegyült elődeinknek, a lelkes honleányoknak szívverése is, azoké, a kik meg tudták érteni a költő szavait, hogy: «Magyar hölgynek születtél, Áldd érte sorsodat! Magyar hölgynek születni Nagy és szép gondolat!» Az én erőtlen szavaim nem lehetnek hivatottak arra, hogy felsoroljam példáit a honleányi szeretetnek és önfeláldozásnak, hogy büszke önérzettel reámutassak arra, hogy a mi elődeink között is voltak olyanok, a kiknek dicső nevét megörökítette a 48-as nagy napok felmagasztosító története 1 A honleányi szívnek ily felbuzdulása szülte azt, hogy a dicső napok kezdetén, 1848. májusában, Eperjesnek leányai egy, édes hazánk szépséges színeit viselő lobogót ajándékoztak az ősi Collegium ifjúságából alakult nemzetőr-csapatnak; s a nagy napok e drága ereklyéjét gonddal őrizte meg ez ősi tanintézet kegyelete máig! Mostan, 50 hosszú év elmúltával, mely alatt annyi örömben és annyi bánatban egyaránt hű maradt nemzetünk e nagy napok emlékezetéhez, eljöttünk mi, Eperjes honleányai ismét, hogy ezt a szent ereklyét újból feldíszítsük és megkoszorúzzuk; eljöttünk, hogy ezen az ünnepélyen való részvétünkkel is bebizonyítsuk azt, hogy Eperjes leányai nemcsak hű honleányok voltak a múltban, de azok a jelenben is szüntelen! S te békezászló, ősi tanintézetünk drága kincse, légy féltetten őrzött ereklyéje a honszeretet, tudomány és az erkölcsök e szentelt templomának mindig! (Itt fel
