Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
9 Tudja, érti a mai nemzedék azt a rajongó lelkesedést, a mely fegyvert ragadtatott a magyarral és megvivatta vele a szabadságharczot, megvívatta vele becsülettel. És a magyarok Istene itt sem hagyta el népét. Vér áztatta, honfiúi vér termékenyítette azt a földet, melyen az új alkotmány hatalmas fája nőtt ki. A nemzet kivívta megérdemelt jogait. A nagy eszmék egy boldogabb jövőt s egy új szabad hazát nyújtottak ... Nemes volt csak ember, ipar-, kereskedelemről alig beszélhetünk, tudomány, művészet alig ébredett. S nem volt alkotmányunk, nem volt szabadsajtónk. S tán rég felvette volna a néhai nevet, ha nem lett volna haza- és szabadságszeretete. Ezek voltak a mozgató s összetartó erők, ezek tartották fenn a nemzetet. Az ifjúság, a márcziusi ifjúság volt az, mely a magyar nemzet újjászületésének hatalmas tényezőjeként lépett fel. A történelem nagy könyvében olvashatjuk, hogy mily átalakulás következett be úgy a társadalomban, úgy egyeseknél e mozgalmas és örökké felejthetetlen napok után. Magyarrá lett mindenki minden ízében. Büszke volt tehát a magyar, hogy magyarnak született. Nem mellőzhetjük el szabadságharczunk kimagasló nagy és fényes alakját, ki már ott nyugszik az örök élet dicsőséges pantheonjában. Törekvéseink legbuzgóbb és legméltóbb zászlóvivője s a nagy eszmék előharczosa: Kossuth Lajos volt! Szent félelemmel említjük nevét s áldó imádságban rebegjük el nagy lelkének dicső alkotását. O mutatta meg, mikép lehet nemzetünk künn hatalmas, benn virágzó és boldog. O keresett és kapott is a szabad népek sorába helyet nemzetünknek, ő gondoskodott a szabad élet feltételeiről és biztosítékairól. Boruljunk le dicsőséges emléke előtt, mint ő borult le egykor a nemzet nagysága előtt! . . . A magyar nemzet legforróbb kívánságai csakhamar teljesedésbe mentek. A mit márczius 15-ikén kívánt a nemzet, azt a nagy király megadta április 11-ikén szeretett nemzetének. A pozsonyi országgyűlésen felolvastattak a 12 pontot megvalósító s szentesített törvényczikkek. A jobbágyság felszabadult, a robot, a kilenczed eltöröltetett, a népképviseleti országgyűlés megalkottatott, a nép bevétetett az alkotmány sánczaiba, a keresztény vallások egyenlő jogúak lettek, egyenlő, közös teherviselés kimondatott, Erdélyt Magyarországgal egyesítették, — összezúzták a sajtó bilincseit. A nemzet határtalan örömmel fogadta az új átalakulást. Öröme azonban igen rövid volt, mert ismét sötét fellegek tornyosultak hazánk feje fölött. Hagyjuk a borús fellegek elvonulását hazánk egéről. Ne haladjunk tovább a történészszel, ne vegyítsük a mai hazafias örömünket és lelkesedésünket gyászszal, keserűséggel. Bár nehezen tudja feledni a magyar ezeket a napokat, — az egyszer mellőzzük azokat Tűrt sokat és szenvedett nemzetünkkel hazánk, de mint máskor, úgy most is, büszkén, rendületlenül állt, mint a sík tengeren a szélvész, a hullámok által korCollég. Ért. 2
