Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
8 Rajongó hazaszeretet és büszke nemzeti önérzet töltse el keblünket s üdvözöljük igaz lelkesedéssel ébredésünk nagy napját. Ha visszapillantunk nemzetünk változatos történetére, látni fogjuk, hogy a magyar mindig szerette hazáját, ragaszkodott nemzetéhez, megvédte jogait) nemzeti létéért vérzeni tudott s hazájáért meghalni mindenkor kész volt. S nem fogjuk látni azt, hogy visszariadt volna a megpróbáltatások alól avagy veszélyektől. 1848. márczius 15-ike, az emberi haladás három nagy gondolata e napon született meg. E napon kiáltották ki a sajtószabadságot. Tíz évig tartott az a nyomasztó állapot, hogy a lélekölő censura nélkül nem Írhatott az egyén szabadon sorokat. Hisz nem csoda, hogy ilyen körülmények között nem lendülhetett fel költészetünk s nem nemzeti irodalmunk. Irtóztak Íróink, sőt sokat szenvedtek. Megalázta ez az emberi méltóságot, eltörpíté a fényes tehetségeket, a hazafiúi törekvést. És képzeljük el magunkat abba a korba, -— egyszerre nincs censura, gondolatait s érzelmeit szabadon nyilváníthatja mindenki. Látom képzeletemben azt a kisebb-nagyobb tömeget, mely a főváros főbb utczáinak sarkain kiragasztott s 12 pontban összefoglaló nemzeti kivá- natokat olvassa. Látom a felszabadított nép örömrivalgását, a mint lázas sietséggel Írják le a nemzeti kivánatokat. Kisérjük csak őket figyelemmel, a tömeg nagyobb s mindig sűrűbb lesz, a lelkesedés mindig fokozódik, míg végre az egyetem körül nagyobbára fiatal Írók által vezetett s egyetemi hallgatókból álló csapathoz csatlakozik. S mit tesz a lelkes csapat ? A még csak Írásban létezett nemzeti kivánatokat viszi egyenesen a Landerer-Heckenast-féle nyomdába. S ez, valamint a nép költőjének ez alkalomra rögtönzött nemzeti dala voltak felszabadított sajtónk első termékei. S csakhamar a nyomda erkélyéről szétosztják e termékeket. Nagy lelkesedéssel fogadja a nép az angyali csecsemőt és ugyanekkor szavalá el ihletett lelkesedéssel Petőfi nemzeti dalát. S midőn elhangzottak ez eskűszavak: «A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk», — ünnepélyesen, Isten szabad ege alatt, ezer és ezer ember tett esküt a sajtó- szabadság új oltáránál. E korszakot alkotó átalakulást, jogegyenlőséget és általános népszabadságot törvényes úton, békésen, polgárvér nélkül, egyedül a magyar vívta ki, vitte keresztül. Hazaszeretet hevítette a szíveket. Látjuk tehát, hogy annyi belviszály és pártoskodás, gyász és dicsőség, remény és csalódás után megerősödve, megizmosodva jutottunk ahhoz a korhoz, mely a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméit valósította meg. Nem tett egyebet a magyar nemzet, csak azt, a mit tennie kellett: élethez való jogát védte meg.
