Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1897
7 Hála, ezer hála Önöknek m. t. Közönség, hogy egyesült collegium! ifjúságunknak ezt az ünnepét megjelenésükkel annyira kitüntetni és díszessé tenni méltóztattak! Ezer hála Önöknek, hogy részvételükkel és lelkesedésükkel csak magasabbra szítják azt a szent lángot, a mely ennek az ősi tanintézetnek tiszta oltárán szüntelenül lobog s a melynek őrizése ez ősi falak között mindnyájunknak legszentebb s legkedvesebb kötelessége: a hazaszeretetet ég felé törő tiszta lángjait! Hálánk ez őszinte tolmácsolásával ifjúságunk hazafias ünnepét megnyitom.“ E beszéd magasan szárnyaló eszmemenete, gondolatgazdagsága s az eló'adás lendületes szépsége és erőteljessége valósággal elragadta a díszteremben szorongó díszes közönséget, mely is zajos tapsokkal és lelkes éljenzésekkel jutalmazta a szónokot. Ugyancsak a hazafias lelkesedés, a 48-as események komoly átértése és átérzése sugárzott ki Sztrilich Béla joghallgató ünnepi beszédéből, mely hasonlóan az őszinte elismerés tapsaira ragadta a közönséget. A beszéd szövege a következő: ö „Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Tekintetes Tanári kar! Kedves Tanulótársaim! A szabadság, egyenlőség és testvériség diadalmas eszméi születésének ötvenedik évfordulója van ma. Nagy ünnepe ez a magyarnak. Lázas öröm és végtelen boldogság az, mely kéjes izgalomban tartja ma a magyar nemzetet. Drága magyar hazánk, igazi, hazafiúi lelkesedéssel köszönti e napot. A hármas nagy eszme emlékére alkotta meg a kegyelet ezt az országos ünnepet. Fényes tanúbizonysága annak, hogy a magyar, hazafias ünnepek megtartásában lankadni nem tud, hanem igenis, minden egyes alkalommal hatalmas lelkesedésben tör ki. Hisz csak nemrég mutattuk meg, hogyan tudunk lelkesedni, midőn megültük ritka fénynyel és pompával állami önállóságunk ezredik évfordulóját. Növekedik a lelkesedés, különösen ma, az új ezredévnek második tavaszán. Márczius idusának 50-ik évfordulója! Félszázadon át ünnepe volt ez a magyarnak s lesz is ezentúl mindig, és a hol magyar vér csörgedez az erekben, magyar érzés lobog a szívekben, ott áhítattal rakják le ma, a hazaszeretet lábaihoz, a szeretet áldozatát. 50 év előtti lelkesedéssel áldozik ma, a magyar, szabadságának fényes oltárán. Magyar kebel márczius idusát nem feledheti el soha. Nem feledheti el azt a napot, melyen széttört földjén a szolgaság járma és a felkelő hajnali csillag fénye ragyogta be a komoly Kárpátoktól a nyájas Adriáig elterülő drága magyar hazát. Megdobban a nemzet szíve a szabadság vágyától s örömrivalgással üdvözli újjászületésének pirkadó hajnalát.
