Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1896
23 melyet Magyarország valamely zugában átélt s tapasztalt, felvillanyozta az ifjúságot s képessé tette az előadásnak további hallgatására. Semmi sem bántotta annyira, mint a figyelmetlenség s habár senkit sem bántott vagy korholt, tanítványai mégis figyeltek reá, mert modora, tanítványai iránt való szeretete annyira feszélyezte, hogy elég volt egy pillantás, vagy egy szó a figyelmetlennek s nyugtalankodónak rendreutasítására. A kit tehetségesnek talált s megszeretett, azzal a tanítás óráin kívül is foglalkozott s tanította a természet szépségeire s csodás teremtményeire; a kik ekkép bizalmát megnyerni szerencsések voltak, azoknak sokszor bemutatta azon növényeket, melyeket nem ritkán külföldi botanikusok küldtek be hozzá meghatározás végett, vagy azokat, melyeket külföldi növényekért ő maga cserébe küldött volt. Ilyenkor kifogyhatatlan volt a magyarázgatásban, elővette nagyítóját s azzal vizsgálgatva a növényt, feltárta szabad szemmel nem látható szépségeit. Növénytani s általában természetrajzi tanításának kiegészítői voltak azon gyakori kirándulások, melyeket tanítványaival tett Eperjes erdőiben és Sáros-, Szepesmegye nevezetesebb helyein. A mit az iskolában szemléletileg be nem mutathatott, pótolta kirándulásai alkalmával s egy-egy növényen és virágon elmagyarázta újra, a mit az iskolában ismételve lehetett hallani. Bámulatos emlékező tehetségének s a természettudományokban való jártasságának megismerésére ez volt a legkitűnőbb alkalom. Nem volt az a növény, vagy állatka, nem volt az a kőzet, vagy ásvány, melynek nevét, természeti sajátságait s hasznát nem tudta volna megmondani s leírni. Mekkora volt az ifjúságjöröme s lelkesedése, ha a kedves tanár dalolásra buzdítva, maga is rákezdett egy-egy szép, kedvencz dalára s ekkép példát mutatott a természetben, a szabadban való víg mozgásra s vidám életre. A kik egykor tanítványai voltak s az ő vezetése alatt, vagy útbaigazítása szerint tettek kirándulásokat s bejárták Eperjesnek s vidékének erdeit, bizonyára most is örömmel gondolnak vissza azon élvezetes órákra, melyeket a növényezés szerzett nekik 1 Ily példának hatása alatt nem csoda, hogy Eperjes erdei minden szép tavaszi és őszi napon megteltek füvészkedő s bogarászó tanulókkal, a mint vígan kerestek, kutattak egyes növények s bogarak után, melyeket tanárjuk útbaigazítása szerint ott találni lehetett s nem nyugodtak, míg az illető növényre nem akadtak, bármennyi fáradságukba került is.
