Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
3 Nagy, magasztos, egy a történelemben páratlanul álló nemzeti örömünnep az, a mely tegnap a Szent-Gcllérthegy ormairól eldördült ágyúk moraja, a fő- és székváros összes egyházain megkondult harangok zűgása és a millennáris Király-hymnus ünnepies elzengése közben a magyar nemzetnek és imádva szeretett Királyának egybeolvadó örömérzetével a kiállítási terület díszterén vette kezdetét, és a melynek folytatásaképen ma - talán éppen e pillanatban — imádkozza le Magyarország főpapja Szent-István koronája népeire és ezen koronát dicsőségesen viselő legalkotmányosabb Királynak fejére — egy nagy elődjének, Mátyás királynak templomában Istennek áldását. Azon ágyúk, harangok és énekek hatalmas, harmonikus varázserejű hangjai rezgésbe hozzák kedves magyar hazánk hazaszeretettől hevített milliónyi népeinek hálátadó sziveit a Kárpátoktól az Adriáig, és ámulatba ejtik a szomszéd, de sőt az egész földteke nagy és hatalmas országait is, a melyek közül egy sem képes léteiének és alkotmányos életének ezredéves örömünnepét megülni, egyedül a magyar! Egy rövid héten belől nyilvánosan fognak ünnepelni az ország összes törvényhatóságai, városai, falvai, köz- és magánintézetei, úgy, hogy az egész nemzet egy közös nagy örömünnep színhelyévé változik. És itten kérdem: vájjon melyiket illeti meg inkább, hogy első legyen az elsők között, a ki részt kívánhat az örömünnep dicsőségéből és örömeiből, mint a tiszai ág. hitv. ev. protestáns kér. Collegium, melynek múltja különösen az ezerév utolsó negyedében oly elválaszthatlanul forrott össze Magyarország dicső történetével? Ez azon tanintézet, melyet válságos időkben emelt a hazafiúság a tudománynak, melynek ős falait Felsőmagyarország protestáns rendei építették, a hálás utódok kegycletcsen ápolták, egy tudós, hazafias, szabadelvű tanári-kar féltve gondozott, és így karöltve berendezték azon tűzhelyet, melynek magasra törő lángjai bevilágították a végtelen Alföld puszta rónáit és az északi bérezés vidékek sötét határait. Saját erejére utalva, csakis a protestáns lelkesedés által éltetve, — a mely, mert egyértelmű volt a hazafiság fogalmával, sötét időkben gyakran vétekszámba ment, — szenvedve, küzdve századokon keresztül teljesítette nagy és nemes missióját, nevelvén e hazának felekezeti különbség nélkül derék honpolgárokat, a nélkül, hogy az államhatalom segélyét igénybe vette vagy vehette volna. Hogyne örülne most, midőn ezen állam ezredéves álkotmányának intézménye az általa vallott és hirdetett szabadelvű eszmék győzelemre jutásával új életre ébredve, azon kedvező helyzetbe hozta, hogy az őt törvényesen megillető és legbarátságosabb kézzel nyújtott segélyét és támogatását önérzetesen elfogadhatja és azt jogosan élvezhetvén, fenntarthatja a kebelébe zárt négy nagy tanintézetet. Az így bemutatott Collegium nevében üdvözlöm hát szívemből a tisztelt közönség minden rangú és rendű érdemes tagjait, a kik becses jelenlétükkel ezen ünnepély díszét emelni és résztvevő jóindulatukkal megtisztelni kegyesek voltak. De üdvözlöm a patronátus körében az itt levő őszbevegyült kortársaimat és azok élén — mint idők tanúja — kedves öreg-honvéd bajtársaimat, a kik még az ezredév utolsó századában vívott szent szabadságharezunkban fegyveres í*
