Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
18 által kihívott rosszabbul felelt, akkor a curiák (egyes padok) szavazása folytán a két felelő helyet cserélt. A rhetorikában mindkét éven át első eminens volt s mindkét éven át 60—60 frt ösztöndíjat kapott. Ekkor bátyja, ki már nehány éve volt tanár az eperjesi ev. kér. Colle- giumban, Eperjesre hozta őt. Itt végezte bátyja, Vandrák András és Herfurth József vezetése alatt: a logikát, physikát, mint ösztöndíjas, kitűnő tanuló. Nagy szerencséje volt, hogy az előkelő Ganczaugh - házba került nevelőül, mert ez alkalmat nyújtott neki, a mit Késmárkon nem tehetett, a magyar nyelvet jól elsajátíthatni. Theologussá lett, de a híres Csupka András jogtanártól néhány jogtudományt is hallgatott. Tanulmányait kiváló sikerrel befejezvén, Árvamegyébe ment, meglátogatni a nővérét. Itt Szontagh Dániel törvényszéki ülnök felszólítására egy magán-intézetet alapított Alsó-Kubinban és tanítványaivá lőnek a környékbeli urak fiai, a Zmeskall- és Szontagh-családok gyermekei stb. Növendékeivel a szülők és a megyei hatóság tisztviselői jelenlétében félévenként vizsgát tett. így tartott ez három évig, a mikor is 1854. október 2-án a coll. párt- fogóság által annak őszi közgyűlésén a mathematika segédtanárául választatott meg. Eperjesre volt tanítványainak szülei és a megyei hatóság által kiállított kitűnő bizonyítványokkal ellátva érkezett meg. Nagy előnye volt mindig, hogy szeretett tanulni és — talán éppen ennek folytán — könnyen tanult. Ifjú korában a franczia és angol nyelvet is tanulta s előszeretettel foglalkozott a latin classicusokkal. Azonban, mivel később azt tanította is, ennél elhatározóbb lett életére az, hogy bátyja, a hamar európai hírre emelkedett botanikus, megszerettette vele a természetrajzot: a növénytant, ásványtant és állattant, de különösen a botanikát. Már mint gyermeket gyakran vitte őt bátyja a Kárpátokba és ha már nem birt járni, hátára vette és úgy folytatta vele a tanulmányozást, útközben növénytani ismeretekben gazdagítván őt. Későbben egy jelentékeny növénytani gyűjteménynyel ajándékozta meg bátyja, a mely további tanulmányainak útmutatójává lön. Kedvvel foglalkozott a természettannal is és voltaképeni szaktárgyával, a mathematikával. A Collegiumban az első évben mint ideiglenes tanár működött, a második évben azonban már rendes tanárrá és az I. osztály főnökévé tették őt. Később a Il-ik, majd a III. osztály főnöke lett. 1887. május 4-től, midőn a 8700 frtnyi államsegélynek kiutalványozása bejelentetett s a coll. állandó igazgató-választmány újra szervezte a gymn. tanszékeket, ő reá bízatott az ábrázoló mértan tanítása, megmaradván régi tárgya: a mathematika az alsó osztályokban. Igyekvő, de igen beteges ember volt. Ernyedetlen szorgalommal kívánt működni és mégis sokat volt kénytelen mulasztani. Végül is, igen elgyengülvén, szabadságoltatását kérte és az 1895. május 8-iki coll. igazg.-választmányi ülés ugyanazon feltételek mellett, mint Herfurth Józsefet, szabadságolta őt. O azonban nem volt oly sokáig «szabadságolt tanár.», mint amaz, mert már 1895. deczember 22-én csendesen, a milyen egész élete volt, elaludt az Úrban. Hazslinszky Tamás egész életét a csendes munkálkodás jellemzi. Felületesen tekintve, nem voltak, legalább nem látszottak meg nagy eredményei. V
