Evangélikus egyházkerületi collegium, Eperjes, 1895
19 De a ki házába lépett s látta, hogy ott minden rendben van, nemcsak az épület, de a család is: a hű nő, a gondosan nevelt két pár gyermek, az belátta, hogy ő az emberi életet okosabb feléről igyekezett becsessé tenni. Mint tanár is a lassú építés embere volt; de otthonos a maga szakmájában ! Sok-sok azok száma, a kik az úgynevezett exact tudományok elemeit, a gyakorlati élet alapjait tőle vevék. Vajha vették volna és vitték volna a gyakorlati életbe is, melynek olyan munkásra, olyan polgárra, mint ő volt, nagy szüksége van. Nyugodtan, de biztosan építette ő a maga boldogságát! Hagyta a nagyravágyókat menni az ő útjukon, ő nem volt nagyravágyó és mégis a legnagyobbat, a boldogságot érte el! Mindenki fut ez életben a boldogság után. O lassan, de biztosan haladt feléje és mégis, míg mások elvesztették, sokan elszalasztották azt, ő le tudta azt kötni házához. Ezt persze a nagy világ nem igen vette észre s azért nem igen foglalkozott vele, s ha igénytelen, beteges alakja megjelent a közönség előtt: senki sem hitte, hogy egy ritka ember megy el mellette! Pedig ritka ember volt, mert tudta, ismerte a boldogulás útját, melyet oly sok rendkívüli ember nem ismer! Ritka ember volt, mert önmaga teremtette meg a ipaga boldogságát! Önmaga volt önönmagának sorsa! A ki csak ismerte, szerette; mert szelíd lénye ellen senkinek komoly panasza nem lehetett! A ki csak ismerte, becsülte; mert meg kellett hajolnia fent ecsetelt erényei előtt! Emléke tanítson minket a csendes boldogság útjára ! S ha majdan sok lesz a boldog ember, több mint most, akkor sokan fogják elmondani áldásukat felette ! Áldásukat sírja felett! Úgy legyen! Ő pedig lelje fel az itt, e földön, megízlelt boldogságot teljes mértékben, ott fenn, az égben, égi atyjánál! I Iöi'lv József. 3*
